Gondolatlabdák

Kedves idetévedő olvasók! Ezen a blogon nincsenek és nem is lesznek újabb bejegyzések. De kicsit más néven, valami egészen hasonló zajlik itt: Paraván... Tovább »

Felhívtál telefonon, zaklatott voltál. Kérdeztem, mi van, nem tudod, mondtad, te soha semmit sem tudsz. És ez baj? Kérdeztem. Igen, per pillanat nagy baj, válaszoltál. Óriási baj. Mert megrekedtél a szarban, ahonnan semerre sem látsz ki és még mozdulni sem tudsz. – Na de akkor máris tudjuk, hogy mi van, nem? Szóval ezt legalább tudod!… Tovább »

– Feladom! Ennyi volt. Megpróbáltam mindent, de nem megy és kész.– Mi nem megy?– Semmi.– Tehát mindent feladsz?– Mindent.– Mindig ez van.– Mi az, hogy mindig? És mi van mindig?– Állandóan csak feladsz. Mindent.– Ez nem igaz!– De az. Mindig ez van.– Nem mindig! Mindig nem lehet feladni, mert akkor nem is lenne mit feladni.–… Tovább »

  Múlt héten belevágtam egy agykontroll-tanfolyamba, ahol sok más mellett kaptunk egy érdekes feladatot: fogalmazzunk meg 20 pozitívumot magunkról. Igen, hallottam már azelőtt is ilyesmiről, kérhetik pedagógusok, pszichológusok, egyéb foglalkozások, tanfolyamok keretében, vagy csak úgy a barátok, a szomszéd néni, stb. Ilyen esetekben csak legyintettem, hogy én erre semmiképp sem vetemedek. Ám ezúttal újra aktuálissá… Tovább »

Szeptember eleje van, és már néhány napja elhiszem, hogy itt az ősz. Furcsa, de augusztus folyamán gyakran jutott eszembe, igazából kicsit vártam is, hogy megérkezzen. Különösen a több hétig tartó kánikulában. Akartam, hogy itt legyen, hogy felfrissülést, levegőt hozzon magával. Oxigént. A nyár alatt sokszor úgy éreztem, hogy a végtelenségig ki vagyok merülve és megfulladok…. Tovább »

Egy tündér kopogtat az ajtómon, de én nem akarom beengedni. Annak ellenére nem, hogy volt oly kegyes és adott néhány nap haladékot. Ő nem adja fel, most az ablakban csapkodja a szárnyait, grimaszokat vágva. Elfordulok, nem foglalkozom vele, csakhogy már hallom is a szárnysuhogást, s mintha valami lágyan paskolná a vállamat. Hogy a csudában tudott… Tovább »

Hány éves vagy? Hangzik a kérdés meglehetősen gyakran. Érdeklődnek hivatalos ügyekkel kapcsolatban, ahol válaszként egyetlen számot várnak. Ilyenkor én ezt elrebegem gyorsan és nem teszek hozzá semmit. De emellett megkérdezi az orvos, a pszichológus, kérdezik új ismerősök és régiek, akik eddig nem tudták, de most mindenáron birtokába akarnak jutni eme titkos adatnak. Na ezek már… Tovább »

Nehezen viselem a megszakításokat. Meglehetősen nehezen. A folytonosság, a gördülékenység a mindenem. Hogy bármi, ami elkezdődik és a fejlődésemet szolgálja, az soha nem marad abba, soha nem ér véget. Igen, folyton és görcsösen kapaszkodom ebbe a folytonosság-lufiba. Rettegek az újrakezdésektől. Attól, hogy mindent, amit addig szereztem, az pillanatok alatt kicsúszik a kezemből, melynek következtésben ott… Tovább »

Most. Most kell élni. Most kell megcsinálni. Most kell kihasználni, most kell használni. Most kell érezni, lélegezni, ölelni, szeretni. Mikor máskor? Kérdezik sokan. És mindig, például most is. Csak ez van, csak ez a biztos, semmi más. Csak ez van nekünk. A múlt már nem, a jövő még nem létezik. Megyek, szépen lassan lépkedek, feltehetően… Tovább »

Néhány napja történt valami a Szent Imre Kórházban. Ami nyilvánvaló, mert szemmel látható bizonyítékai vannak, az, hogy egy súlyos állapotú, pszichiátrián kezelt nő megsérült. Testvére szerint az ápolók verték meg. Természetesen feljelentést tett és felháborodva nyilatkozott az egyik tévének: azt szeretné, hogy soha többé ne forduljon elő ilyesmi, sem az ő testvérével, sem más pszichiátriai… Tovább »