Imádom a filmeket,sok jót láttam és máskor talán mások jutnának eszembe, de itt és most ezek a kedvencek. A sorrend nem számít, kivéve a 1. számút, mert az amíg élek, az Nr. 1 marad. Van közöttük amerikai, francia (naná), svéd és magyar (naná) is. Őszinte mosolyok és mélyről jövő könnyek csalogatói, tiszta szívből ajánlom nektek őket.
1. Holt Költők Társasága ( amerikai filmdráma, 1989, főbb szerepekben: Robin Williams, Ethan Hawke, Robert Sean Leonard, rendező: Peter Weir)
Igen tudom, a legtöbben láttátok, vagy legalábbis hallottatok róla, de ez számomra a mindenkori abszolút kedvenc. Talán sokan bólogatnak és ugyanannyian rázzák a fejüket. Azt hiszem, nagyon nem mindegy, hogy milyen időszakunkban, hangulatunkban találkozunk ezzel a filmmel. Szerencsés vagyok, fiatal tizenévesként szögezett először a képernyő elé. Addig abban a hitben voltam, hogy az irodalom egy tantárgy, amihez én hülye vagyok. Azok a legcsodálatosabb alkotások, amelyek valami nagyon mély, intim folyamatot indítanak el az emberben, egészen apró vagy akár nagyobb változásokat. Nos ez a film azt hiszem az utóbbit tette velem: alapjaiban változtatta meg az irodalomhoz – és az élethez – fűződő kapcsolatomat, és most, sok-sok évvel később azt is tudom, hogy ily módon részben hozzájárult ahhoz, hogy írásra adjam a fejem. Akárhányszor ülök le elé, egyszerűen megunhatatlan a maga képi, zenei világával, szereplőivel, párbeszédeivel, az energikus és egyben feszült történetével együtt. Ha egymás után százszor nézném meg a zárójelenetet, a századik alkalommal ugyanúgy dobogna a szívem, ugyanúgy könnyeznék és századszor is ugyanakkora haraggal tudnám szétroppantani a világ összes kicsinyeskedését, ostobaságát, megvezetni akarását, és ugyanakkora erővel tudnám kiabálni azt, hogy a világ akkoris azoké, akik szabadon mernek gondolkodni, érezni és mernek egyáltalán élni. Ebben a jelenetben annyi minden van a tekintetetekben, borzongató, katartikus élmény mélyen figyelni azokat. Ez a rész és talán az egész film tavaly augusztus óta még többet jelenet azok számára, akik szeretik Robin Williamset. Isten veled, Kapitány!
2. Hétköznapi mennyország ( svéd filmdráma, 2004, főbb szerepekben: Michael Nygvist, Frida Hallgren, rendező: Kay Pollak)
A film főszereplője, Daniel Daréus, világhírű karmester, aki olyan zenét szeretne létrehozni, amely megnyitja az emberek szívét. Azt hiszem, Kay Pollak rendezőnek is hasonló célja lehetett a filmmel. Az én szívem mindenesetre megnyílt. A művész élete mellett egy kis közösség lakóinak világa is feltárul a nézők előtt. Hiába van ez a település az Isten háta mögött, nem egyszerű, nem egyhangú ez a világ, sem az emberek, sem ezeknek az embereknek az élete, ahogy Danielé sem, és ahogy a miénk sem. Ahogy felszínre kerülnek az elfojtott érzések, és fokozatosan rázódnak le a görcsök és félelmek poros rétegei úgy válik egyre nyilvánvalóbbá: ez a hétköznapi sokkal különlegesebb, színesebb és érzelemdúsabb, mint ahogy az elsőre tűnik. Sallangmentes, tiszta, emberi, természetes alkotás, szintén csodálatos zeneiséggel, képi világgal és alakításokkal.
3. Jób lázadása ( magyar filmdráma, 1983, főbb szerepekben: Zenthe Ferenc, Temessy Hédi, Fehér Gábor, rendező: Kabay Barna, Gyöngyössy Imre)
Erről a filmről a legnehezebb írni. Bármit is, mert minden leütött billentyűt feleslegnek érzek, és hiába lesz itt néhány viszonylag összefüggő sor, semmit, de semmit nem tud visszaadni ebből a csodából. Mert ez az alkotás egy csoda. Az elejétől a végéig, minden egyes kristálytiszta másodperce az. Egy idősödő zsidó házaspár örökbe fogad egy keresztény kisfiút. A szülők minden vágya az, hogy még néhány évet együtt tölthessenek hármasban és az idők során megszerzett vagyonukat és tudásukat átadhassák a fiúnak. Lackó nagyon nyitott természetű, kíváncsi gyerek, aki az őt körülvevő világból sokat érzékel, ám nem sokat ért, mindeközben pedig 1944-et írunk. Írhatnám azt, hogy csodálatos színészi alakításokat láthatunk, de a film egyetlen rezdülésében sincs semmi színészi, minden egyes mozzanata annyira mélyen emberi és igaz, amennyire művészeti alkotás emberi és igaz tud lenni. Nem mai nyelven szól hozzánk, nem a máról szól, de higgyétek el, érdemes csendben figyelve végignézni. Port.hu-n egy kommentelő szerint „méltatlanul mellőzött és elfeledett”. Mélységesen egyetértek vele.
4. Az anyósom ( francia romantikus vígjáték, 1999, főbb szerepekben: Catherine Deneuve, Vincent Lindon, Mathilde Seigner, rendező: Gabriel Aghion)
Igen, igen, ez tényleg vígjáték, de nem a lightos, felszínes fajtából. Igaz, hogy könnyed, humoros, az elejétől a végéig mosolyogtam és sokszor megnevettetett, de ugyanakkor ironikus és mély, fűszeres tartalmú. Egyszerre űzött hát bohókás és egyben kissé ördögi játékot is velem. Adott egy harmincas pár, az ő esküvőjükkel kezdődik a történet. És aztán mindkét részről adott egy nagyon sokszínű, izgalmas „családi csomag”, mindenekelőtt egy gyönyörű és titokzatos anyóssal. Azt mondják, bármilyen történeten nagyon sokat lendítenek a különleges, egyedi karakterek. Hát belőlük akad bőven ebben a filmben. A legtöbb szereplő szeretnivalóan zizis és pihent, a szavak legpozitívabb értelmében, ami az egész film hangulatát meghatározza. Teljesen megértem, ha valaki azt mondja, hogy ez a dili-fok neki néha már túl magas, de egy próbát megér. Én azok közé tartozom, aki imádta az egészet, úgy ahogy van. A zárójelenet pedig a legtündéribb társadalomkritika, amit valaha láttam és halottam.
5. Pincérlány – Édesen is csípős (amerikai romantikus vígjáték, 2007, főbb szerepekben: Keri Russell, Adrienne Shelly,Nathan Fillion, rendező: Adrienne Shelly)
Ez a vígjáték sem az a felhígult fajta. Adott egy fiatal pár, a rossz házasságuk, néhány barát, na és persze a kisvárosba érkező új nődoki. Speciális hangulatú, szintén nagyon egyedi, bolondos karakterekkel, mindehhez járul némi gasztro-töltet, vagyis a különböző lelkiállapotokhoz passzoló pitekülönlegességek. Igazán tudtam mosolyogni, nevetni, de olykor haragudni és egy picit könnyezni is. Az egész nagyon valóságos és életszagú a maga természetes bájával együtt. Valóban édesen is csípős.
Egy kis zenei aláfestés:
Holt Költők Társasága
Hétköznapi Mennyország
Az anyósom
Pincérlány
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: