Sokkoló tesik
Én utáltam a tesi órákat, tényleg. A futást leginkább, mert kb. másfél perc után kidobtam a tüdőmet. Nem tudtam kislabdát hajítani, nem tudtam kézen állni, hídba lemenni, kötélre mászni, fejen állni (na jó, azt nagy nehezen megtanultam valamennyire) és irtó béna voltam a csapatjátékokban. Szóval a tesi órák úgy általában markánsan hozzájárultak a kisebbségi komplexusomhoz.
Viszonylag szerencsés, de örgeszik
Az alakommal, viszonylag szerencsém volt, nem voltam az a hízékony fajta. De azért akad néhány tényező, mely később tudatosságra sarkallt. Például az, hogy alig vagyok 160 centi, vagyis a vízszintes-függőleges arányokra még inkább figyelni kell. Aztán meg ott van az idő, ami minél nagyobb mennyiségben van jelen az életemben, annál nagyobb barátságban van a szemtelenül rám tapadó kilókkal. Igaz, hogy nincs belőlük olyan sok, de nem árt résen lenni. Ami viszont nagyon–nagyon megnehezíti a dolgomat, az az édesszájúság. Ha nem működne bennem az önkontroll, naponta betermelnék min. két tábla Milkát és bekanalaznék egy fél üveg Nutellát, valamint esténként sunyiban még kislisszolnék a közeli kisboltba egy Sport szeletért. Vágy és tudatosság néha ökölre megy bennem. Mindig a tudatos lépéssel kezdődik: nagybevásárlás során ellenállok a kísértésnek, nem teszek semmi ilyesmit a kosárba, mert én ugye erős vagyok. Eltelik egy kis idő, és otthon nyafogni kezdek, mert meghalok egy kis csokiért. De nem szabad. Tényleg nem, mert nem is éri meg azért a 2 percért, amely alatt benyalom. De tulajdonképpen ezen nem múlik semmi. Aztán eljön a pont, amikor veszem a cipőmet, és kibattyogok a kisboltig. Nyert a vágy. Vagy mégsem, mert amint beleharapok a kis gecibe, abban a pillanatban a tudatosság kerekedik felül: én megmondtam. Eszed itt ezt a szart, baromira egészségtelen, sőt méreg, fogd már fel, hogy a cukor méreg, és tehén leszel tőle. Ezeket szokta dörmögni a tudatosságom. Lehet, hogy csak egy kis szelet valami, de nem vagyok képes igazán jóízűen megenni, mert gyötör a bűntudat. Ezt nem érti a férjem, és igaza is van. Ha eszem, élvezzem is, vagy akkor ne egyem. Hiába, a pasik egyszerűbben működnek. De ez van, én nem szoktam kímélni magam.
Kajálás
Próbálok figyelni a táplálkozásra, de azért van még hova fejlődni. Nem követek semmilyen étrendet, kevesebb fehérliszt (jó lenne teljesen kiiktatni), kevesebb fehér cukor, több zöldség és gyümölcs (lehetőleg a piacról), magvak, fehérje és minél kevesebb mesterséges anyag. Vannak sikeresebb és kevésbé sikeres időszakok, de igyekszem.
Mozgás, avagy uccu neki
A tesi órák traumája után az egyetemi évek alatt kezdtem el aerobikra járni, amit néhány évig csináltam is rendszeresen. Aztán voltak kihagyások és végül otthoni edzésekkel kezdtem újra a mozgást: Béres Alexandra, Rubint Réka, Czanik Balázs. Illetve sokszor a fitvideo.hu oldalról választok valamit, ahol rengeteg jó anyag van (igaz, hogy fizetős, de nem vészes, kb. 100-200 Ft-ba kerül egy edzés). Ezeken kívül nyár óta egyszer egy héten edzünk egy tesi tanárnővel. Az erősítés leginkább felsőtestre és a popsira megy, a combomat inkább nem nézem a tükörben ( nem szeretem a kitöréseket). Az igazság viszont az, hogy december óta szinte alig mozogtam, most próbálok visszarázódni. Ez mindig nehéz, de ha belejövök, akkor nincs gond, tudom tartani a heti 3-4 alkalmat.
<a href=”http://www.bloglovin.com/blog/13512809/?claim=e3zv5pfzufq”>Follow my blog with Bloglovin</a>
