Nemrég egy nagyon izgalmas beszélgetésre bukkantam a neten, amely Friderikusz Sándor és Feldmár András között zajlott, még évekkel ezelőtt (a videot 2011-ben töltötték fel a youtube-ra).
Mindkettőjüket tisztelem, Feldmárt bírom nagyon, Fridit néha igen, néha nem, de különösebb bajom vele sincs. Mivel utóbbi volt a kérdező, ezért nyilván az volt a célja, hogy ellentmondjon, cáfoljon, szurkálodjon egy kicsit az interjúalannyal, és ez nem is esett nehezére. Feldmár amúgy is szinte csak olyanokat tud mondani, amiket könnyű zsigerből megkérdőjelezni. Kettőjük egymásnak feszülése tette izgalmassá ezt a félórát, persze a tartalom mellett. Ebben a bejegyzésben azokat a részeket emelem ki, amelyeket a legérdekesebbnek találtam a tartalom, vagy a két fél párbeszéde alapján.
1. Feldmár szerint nincsenek alkoholisták. Na igen, nagyon hamar rá szokott térni interjúkban és előadásokon (én csak neten találkoztam még vele) a címékre, amelyek feleslegesek, és amelyeket lehetőleg ne használjunk. Ha valakire azt mondjuk, hogy alkoholista, akkor máris egy címkét aggatunk rá. Nincsenek például teaívók sem, miért lennének akkor alkoholisták? Az illető dönthet, hogy tovább iszik-e vagy sem. Ő viszont csak azzal foglalkozik, aki elhatározza, hogy abbahagyja az ivást.
2. Naná, hogy ha az ember egy pszichológussal beszélget, akkor szóba kerül a szabadság. Feldmár azt mondja ezzel kapcsolatban, hogy mindenkinek van szabadsága, mindenki tehet mást, mint amit éppen csinál. Megemlíti az egzisztencialista filozófusokat, akik szerint az ember szabadságra van ítélve. Még Fridi is csinálhatna mást. Fridi reakciója: az rendben, hogy ő, de nem mindenkinek ennyire szuverén az énképe. Ki lehet-e ezt jelenteni egy olyan embernek, akinek soha nem voltak önreflexiói, nem gondolkodott el soha a saját lehetőségein? A hétköznapi emberek számára ezek a filozófiai irányzatok megfejthetetlenek, sokan helyhez, időhöz, munkához, stb. vannak kötve, nehezen tudják elképzelni, hogy saját börtönükből kilépjenek. Feldmár: ez szuggerálás. Fridi: nem szuggerálás, tapasztalat.
Feldmár szerint viszont Fridi tapasztalata arra vonatkozik, hogy az emberek elhiszik, hogy így van. Fridi közben próbál nekimenni: alkatunk nagyban függ attól, hogy milyen a környezetünk, valakinek tényleg eszébe sem jut, hogy esetleg önállóan is gondolkodhat, egyszerűen nem áll azon a szinten, hogy felfogja: az ember igenis szabad. Neki hogyan lehet megmagyarázni ezt? Feldmár erre azt válaszolja, hogy nincs olyan, hogy alkat, csak szokások vannak, és a szokásokból fel lehet ébredni.
Azért bírom Feldmárt. Így bármilyen kérdés alól ki lehet térni: nincs olyan, hogy alkoholista, nincs olyan, hogy alkat, vagy neki nincs módszere, ő beszélgetni szokott a páciensekkel:).
Én személy szerint hiszek abban, hogy van alkatunk, amelyben van egy adag genetika, környezeti tényező, szokás és sok más is. Ettől függetlenül egyetértek vele abban, hogy bárkit ki lehet mozdítani a beragadt állapotokból (nyilván alap, hogy egy jó pszichológus/pszichiáter így véli). Ugyanakkor tetszik az, hogy Fridi az egyszerűbb gondolkodású, hétköznapi ember szemszögéből közelít.
3. Elhangzik aztán egy nagyon izgalmas kérdés: „Te válogatsz a pácienseid között?” Idéz is: Feldmár valahol azt nyilatkozta, hogy intelligensebb, nagyobb szókinccsel rendelkező emberekkel szeret foglalkozni, mert az ő esetükben hatékonyabbak a beszélgetések. „A többieket sorsukra hagyod?” – teszi még fel Fridi. Feldmár mosolyogva válaszol: „Nem tudok mindenkit megmenteni”. Aranyos, tényleg:). Mellesleg pont az ember szuverenitásával kapcsolatban szokták megjegyezni pszichológusok és sokan mások, hogy senkit sem menthetünk meg, mindenki max. saját magát mentheti meg. Szóval hogy is van ez, doki?
Fridi próbálkozik: De elméletben?
Feldmár: Semmi sem elméleti, csak a gyakorlat van.
Fridi: Elismered, hogy a módszered csak egy szűkebb körben működik?
Feldmár: Nekem nincs módszerem.
Nem semmi a pasi:). Különben sajnálom, hogy itt nem kaptunk konkrét választ, mert ezek szerint valahol kimondta, hogy milyen páciensekkel dolgozik szívesen együtt. Ha ez tényleg így van, akkor tetszik, hogy vállalja, mert azért felkapom a fejem: mit képzel ez magáról? És ez valahol szuper, mert azt jelenti, hogy a másik egy bátor, meglepő kijelentést tett.
4. A pszichiátria árt, közli interjúalanyunk. Ezt nem először hallom tőle:). A pszichiáterek helytelenül használják a gyógyszereket, vagy ahelyett, hogy megértsék a pácienseket. Ki lehet ilyet jelenteni kategorikusan egy szakmáról? – érkezik a kérdés.
Feldmár: Én mondom, tehát lehet.
És mosolyog. Jó válasz:).
Azért elvétve csak kóricál a világegyetemben egy-két ügyes pszichiáter is. Például Dr. Csernus Imre. Vele valószínűleg gyakran fogok még jönni, az egész sztárpszichológus-pszichiáter-lelkiszösz körből ő a kedvencem egyelőre. Ő is szembemegy a konvenciókkal, nem hord fehér köpenyt, és nem ír fel gyógyszert a pácienseknek. Na jó, a Lipóton, ahol drogosokkal, függőkkel foglalkozott, biztos elkerülhetetlen volt, de amióta átment párkapcsolati szakértőbe, állítólag nem igazán tesz ilyesmit. Na de Csernusról itt és most ennyit.
5. Az utolsó percekben Fridi még megkérdezi, hogy mi volt élete legnagyobb tévedése és mitől tart a legjobban.
Az elsőre azt válaszolja, hogy sokáig azt hitte, hogy vannak felnőttek, akik mindnent tudnak. Ezt jó érzés volt elhinni, de nagy tévedés volt ( a saját szüleire gondol, ez kiderül). Lehet, hogy ez kegyetlenül hangzik, de egyetértek vele.
Leginkább pedig attól fél, hogy valaki hatalmába kerül, és nem tud ellene mit tenni, vagyis rabszolgasorsra jut, kiszolgáltatottá válik.
Fridi reflektál: Egy pszichológus ilyen helyzetbe nem kerülhet, ha mégis, akkor feldolgozza.
Feldmár mosolyogva jegyzi meg: „Én inkább nem szeretném feldolgozni”.
Mindent összevetve szerintem egy nagyon izgalmas 30 perc volt ez. Ami a tartalmat illeti, inkább csak a felszínt kapargatták, de ennyi időbe így és ennyi fért bele. Ettől függetlenül mindkét részről elhangzott sok olyan dolog, amely további gondolkodásra késztethet. Nekem nagyon tetszett kettejük párbeszéde, a kérdések, a válaszok, a reagálások. Fridi a vége felé már egy kicsit csalódottnak tűnt, mint aki nem tudja kihozni az egészből azt, amit valójában szeretett volna. Ugyanakkor szerintem beletörődött ebbe: mondhat Feldmárnak bármit, ő úgyis képes mindent kiforgatni és nem ad konkrét választ, ha nem akar.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: