Az első Fit-ball-os posztban írtam arról, hogy milyen volt a viszonyom a tesi órákkal és hogyan állok jelenleg a mozgással és táplálkozással, de nem részleteztem azt, hogy egyáltalán miért csinálom és miért fontosak ezek a számomra. Ebben a bejegyzésben összeszedem a gondolataimat azzal kapcsolatban, hogy miért fontos számomra a testmozgás.
1. Egészség: Egyértelmű, hogy a legfontosabb. Fura dolog ez, mert nem feltétlenül nyilvánvaló, hogy kinek éppen milyen az egészségi állapota. Még az sem garancia, ha kirobbanó formában vagyok, és akár hegyeket tudnék megmozdítani. Bármikor történhet valami váratlan dolog: baleset vagy betegség. Éppen ezért megpróbálom értékelni és kihasználni azokat az időszakokat, amikor úgy érzem, hogy egészséges vagyok, hogy minden rendben zajlik a szervezetemben. Fantasztikus belegondolni abba, hogy mennyi mindent tehetek azért, hogy kívül-belül erősebbé váljak. A testem szeret engem, krízisekben, veszélyes helyzetekben minden tőle telhetőt megtesz azért, hogy rendbejöjjek. De hiszek abban, hogy ez sokkal jobban működik abban az esetben, ha én is szeretem őt, és nem sajnálom az időt az ápolására, karbantartására.
2. Kinézet, esztétika: Igenis fontos számomra és szerintem mindenki számára. Mindenekelőtt az számít, hogy én mit látok a tükörben, és azzal milyen a viszonyom. Nem baj, ha az adott pillanatban nem vagyok elégedett, de az már igen, ha nem vagyok képes az elégedettségre. Húszas éveim elején a tökéletesség volt a célom, aminek az egyetlen buktatója az, hogy sohasem lehet elérni, max. photoshoppal, de az már nem a valóság. Ma már az a célom, hogy elégedett legyek önmagammal, ami részben már megvalósult. Látom magamon az apróbb változásokat, tudok nekik örülni, van, hogy tetszik, amit a tükörben látok, és van – főleg ha néhány hétig nem mozgok semmit-, hogy nagyon nem. De tisztában vagyok azzal, hogy ha kell, képes vagyok újrakezdeni, és azzal is, hogy a szorgalomnak és a kitartásnak mindig látványos az eredménye.
3. A kitűzött célok elérése, mert az mindig jó érzés :): Van, aki gyerekkora óta sportol, van, aki el sem tudja nélküle képzelni az életét, de olyan is akad, akinek egyáltalán nincs könnyű dolga, óriási önfegyelemre és akaraterőre van szüksége ahhoz, hogy elmondhassa: a mozgás az élete része. Nem hiszem, hogy vannak reménytelen esetek. A kitartó, rendszeres mozgást illetően a célok pontos megfogalmazása szerintem már félsiker. Lehetnek motiválóak a különböző médiaanyagok, a sztáredzők szónoklatai, vagy egy-egy sikersztori a környezetemből. Hatásukra nagy lelkesedéssel nekiállhatok, de néhány alkalom után az egész jelentőségét vesztené. A rendszeres mozgáshoz elengedhetetlen volt számomra, hogy tudjam, miért csinálom ezt az egészet, mi a célom. Engem például nem érdekelnek a különböző futótávok, vagy versenyhelyzetek, az első két pontban említett dolgok viszont annál inkább: az egészség és a kinézet. Az egészséggel kapcsolatban már írtam azt, hogy bármikor történhet valami, és én addig szeretnék tenni magamért, amíg képes vagyok rá. Érzem az egészség szó súlyát, érzem, hogy óriási ajándék, amit becsülni és óvni kell. Szeretek jóban lenni a testemmel, szeretem a közöttünk lévő interakciót: én is teszek érte, ős is tesz értem. Erről is volt már szó az első pontban, meg arról, hogy ez szép és jó, de az egészség azért csalfa egy valami, és nem tudhatjuk, hogy hányadán is állunk vele. Mindenesetre az állóképesség, a védekezőképesség javítása azért sokat nyomhat a latban. A konkrét kinézettel kapcsolatban pedig jelenlegi célom a látványos váll-, kar-, és hasizom. Nyilván meg lehet lenni ezek nélkül is, számomra mégis fontosak, látom magam előtt a kívánt eredményt és tudom azt, hogy boldoggá fog tenni, ha egyszer tényleg az a kép köszön majd vissza a tükörből. Igen, az esztétika nálam erős motiváló tényező. Nem utolsó sorban pedig mindaz, amiről eddig írtam, külső és belső tartást ad, amelyek által jobban érzem magamat a bőrömben és nemcsak testileg, hanem lelkileg is erősebbé válok, mert folyamatosan vívom az apró kis csatákat.
Tapasztaltam, hogy a célok megfogalmazása és a megfelelő mozgásformák, sportolási lehetőségek megtalálása nem könnyű feladat, főleg, hogy sosem voltam egy sportlady, és nem is leszek. De mindenki számára lehetséges, csak többet kell figyelni magunkra, a belső jelzésekre, és ha mindez sikerült, utána jön csak a neheze. Tudom, hogy mit és miért csinálok, szeretem is, de folyamatosan vért izzadok. Mert nincs mindig kedv, nincs erő. Van, hogy nagyon nem bírom, hogy szúr, fáj, hogy legszívesebben földhöz vágnám a súlyzót. Van, hogy megállok közben, hogy megpróbálom elfogadni, hogy nem úgy megy, mint ahogyan szeretném. Vannak kisebb-nagyobb megszakítások: betegség, utazás, egyéb elfoglaltság, és igen, a lustaság. Mert szokott az is lenni, nem is kicsit. De szerintem mindez nem baj. A baj csak az lenne, ha végleg abbahagynám, de remélem, erre nem fog sor kerülni.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: