Valentin-nap???

Fiktív szösszenet

Utálom a Valentin-napot! Mindig is utáltam, akár volt mellettem hímnemű díszpinty, akár nem. Annyira szánalmas ez az egész giccsparádé, és különben is nem az van, hogy nem szeretjük azt, ami az amcsiktól jön? Nézd azokat ott! Tuti, hogy már negyven felé közelednek, a csaj meg úgy szorongatja azt a szívecskés ízét, mint egy három éves a plüssmaciját. És milyen negédesen mosolyog rájuk a pincérgyerek! Annyira erőltetetett az a szív alakú isler! Na szép, a pasi beleharap a szimmetrikus dombocskák egyikébe, a hegyes vég beletalál a csaj szétnyíló ajkába, egymásra nevetnek a kis drágák, aztán a csávó megtámadja a másik domborulatot. Miért, nem? Hiszen te is látod. Áh, lúzerek! Hogy miért? Csak! De tudod, mi a legnagyobb baj? Hogy ez az egész szar szombatra esett. Nem volt elég a péntek 13.-a, még ez is, hogy legyen időm kiidegelni magam? Hétköznap bezzeg dolgoznék és talán egy kicsit találkoznánk a Mikivel is. De a hétvége a családé. Jól van, ne nézz így rám, én soha nem reklamáltam emiatt. Mondjuk egy hívást megereszthetne legalább. Azért vicces, hogy én találtam ki a mai napját. Foglaltam nekik asztalt a Kékvirágban, tudod, ahol régebben dolgoztam, este meg mennek a Rudasba egy kis kényeztetésre, meg hogy együtt gyönyörködjenek a csodás kilátásban. A franc essen beléjük! Hogy miért csinálom ezt az egészet? Csak. Mert ott zizegett volna nekem egész héten, hogy mit csináljon az asszonnyal szombaton. Miért zavar az a pár ott, meg ez az egész, ha tojok a Valentin-napra? Csak. Mert nem bírom elviselni, hogy a legtöbben olyan cukin merülnek alá ebben az álszent édes habban. Undorító! Hogy én vagyok a lúzer ezzel az egész Miki-üggyel? Hát kösz. Azt hittem, hogy legalább te megérted ezt az egészet. Nem is vagyok szerelmes, csupán társfüggő? Na ne. Ezt hadd tudjam már én jobban! Boldog vagyok-e? Jaj de édes, hogy az ember anyja megkérdezi ezt eme csodás napon! Mit tudom én! Nekem így jött össze és kész. Ne, ne rendelj nekem dobost! Ott van az a diabetikus kis ízé, azt kérem. Igen anyukám, látom, hogy kétszer annyiba kerül. Ez van. Most meg min mosolyogsz? Kaparjam elő a berozsdásodott ízlésemet, hiszen ott van az jó mélyre elásva? Mert mostanában nem igazán megy a választás semmilyen téren? Nagyon vicces… Mi, most komolyan két dobos meg egy szív alakú islert kértél attól a bájgúnártól? Kész, feladom. Na jó, tényleg aranyos pár, kár hogy mennek, elnézegettem volna még őket. Ezután mit csinálunk? Semmit, ugyanis továbbra sem érdekel ez a geci nap. Dehogy ülünk be az árnyalatos filmre! Megvan neked otthon az Elfújta a szél? Rhett Butlert Valentin-napra? Ez már sokkal jobban hangzik. Legalább a képernyőn lássak egy igazi férfit… Jaj nehogy az isler csücskeibe harapj bele először! Persze, hogy kérek, nekem már úgyis mindegy. Teli szájjal azon jár az eszed, hogy süthetnénk egy adag pogácsát filmnézés közben? Na jó legyen, de akkor este sétálunk egy nagyot a Lánchídon meg a korzón, és szarunk az egész világra, főleg a Rudasra. Arra egy jó nagy szív alakút… Igen, ahogy gyerekkoromban tettük hétvégenként a családdal. De régen is volt! Te nem is emlékszem, tényleg szartunk a Rudasra? Ok, befejeztem, de te kezdted a nevetést. Na, hív a Miki, biztos unatkozik, nem veszem fel, majd írok neki, hogy fontos valentin-napi elfoglaltságom akadt. Te, kérünk még egy szív alakú islert? Attól még csinálhatunk pogit…