Az irodalom jobb emberré tesz?
Már többször belefutottam a következő gondolatba: az irodalomtól jobb ember leszel. Legutóbb, néhány napja olvastam D. Tóth Kriszta új online oldalán. Akár rá is bólinthatnék, de valamiért mégsem értek teljesen egyet vele. Illetve az van, hogy saját magamon ezt nem tapasztalom. Hogy mit ad számomra az olvasás?
- Belebújhatok mások bőrébe, megélhetek sok-sok emberi sorsot. Óriási élmény, színesebbé, tágabbá, nyitottabbá, sokoldalúvá teszi a világot, amit amúgy csak saját szemszögemből tapasztalok, élek meg.
- Ehhez kapcsolódik az, hogy fejleszti a dolgokra való rálátás képességét. Vagyis segíthet abban, hogy kívülről, eltávolodva lássak egy olyan szituációt is, amelynek aktív résztvevője vagyok: képes vagyok kritikusan figyelni magamat, a viselkedéseimet, tetteimet, másokhoz való viszonyulásomat, jobban át tudom érezni (esetleg megérteni) a másik helyzetét. Mindez a kompromisszumos megoldások felé lökhet, amely által kevésbé csorbulnak a kapcsolatok.
- Szintén az előzőekkel függ össze: jobb emberismeret. A másik megismerése, kiismerése hozzájárulhat ahhoz, hogy jobban megértsem őt, azt, hogy mit miért tesz, empatikusabbá válhatok. Másfelől viszont kegyetlen fegyver: összetett emberi játszmák eszközévé válik: kihasználás, átverés, féltékenység, szerelem, érvényesülés, hatalomszerzés.
- Az irodalom fontos tényező abban, hogy hol helyezkedik el belső erkölcsi korlátom, az olvasás hatása lehet a magasabb fokú empátia, tolerancia, elfogadás, igazságérzet, stb. Talán ez szól részemről leginkább amellett, hogy igen, egy kicsit nemesebb, jobb irányba terel.
- De: az irodalom nagy része nem Tamás bátyákkal és Jane Eyrekkel van tele, hanem olyan emberekkel, amilyenek mi vagyunk. A kortárs irodalom aztán különösen nem kímél: bemutatja főként a mai kor, vagy 20. század húsvér emberét, a maga kínjaival, nyűgeivel, esendőségével, hibáival, sértettségével, gőgjével, közömbösségével, gyűlölködésével együtt. És nem igazán van feloldás. Nesze, fogd, ez van! Nem tetszik? Pedig te is ilyen vagy, te is ebben élsz! Jó, azért nem ennyire szörnyű, sok jó és izgalmas mű van. Én azokkal a karakterekkel szimpatizálok, akik sokrétű érzelmi világgal rendelkeznek, bizonyos fokú aljasságra is képesek, nem vágnak jópofát mindenhez, és legfőképpen: esendőek. Persze ki lehet hozni a végére úgy a karaktert, hogy talpra áll, nemesedik, tanul a hibáiból, de az ilyen egyértelmű vég manapság igen ritka. Én pl. imádom Encsy Esztert (Szabó Magda: Az őz), aki konkrétan egyetlenegy embert szeretett (még önmagát sem), meglehetősen anyagias volt (a gyerekkora meghatározó volt ebben),valamint kellőképpen cinikus a világgal és az emberekkel szemben.
Egy nagyon sarkalatos dolog jutott az eszembe (és általánosítani fogok, bocsánat): régebben többet olvastak az emberek. És jobb világ volt? Bőven elég csak a húszadik századra gondolni… Szóval összességében azt gondolom, hogy az irodalom kisebb mértékben tesz csak jobb emberré. Ezzel persze még csak véletlenül sem azt mondom, hogy áh, minek olvasni? Aki olvas, attól az élményt, a tudást senki nem veheti el, sokat tanul és fejlődik általa (persze nagyban függ attól, hogy mit olvas). De ez még mindig nem jelenti azt számomra, hogy érezhetően jobb ember lesz ennek köszönhetően.
