Szalai Vivien Hamis gyönyör című könyve kiváló példája annak, hogy bármilyen ócska minőségű terméket el lehet adni jó marketinggel. Ebben az esetben az elsődleges marketingeszköz maga a téma, illetve az alcím: Egy luxusprostituált vallomásai. Vagyis: egy olyan világ bemutatását kínálja, amely mindenkit érdekel, de csak keveseknek vannak konkrét tapasztalatai, illetve kevesen osztják meg azokat a kívülállókkal.
A Hamis gyönyör önmagában nem más, mint egy vacak lányregény, bár nem a szokásos véggel, de kiszámítható fordulatokkal. Hiába mondta el Vivien interjúkban és osztja meg velünk az első oldalakon azt, hogy hogyan ismerkedett meg Szofival, hogy hogyan lettek egymás szövetségesei: Szofi (természetesen valódi nevét nem vállalja) mesél, Vivien pedig megírja; aki belekezd a történetbe, hamar rájön: a valóságban ez csakis kizárólag egyedül Vivien műve, és saját kútfőből dolgozott. Egyáltalán nem hiteles, modoros, felszínes, hemzsegnek a közhelyes gondolatok és tele van nem valóságos, várható részekkel.
Nem egy luxusprostituált vallomásait olvashatjuk, hanem a huszonéves újságírónő lázadó gondolatait a szürke, hétköznapi, kispolgári női sors ellen. Talán a rövid, Dubai-os rész az, ami egy minimális pluszt hordoz magában, de összességében semmi újat nem tudunk meg a (luxus)prostituáltak világáról.
A könyv mégis nagy port kavart és bestsellerré vált, köszönhetően a már említett, kitűnő marketingstratégiának, aminek én is bedőltem.
Moly.hu-n valaki azt írta, hogy az egész gyenge koppintása annak, amit Havas jelentetett meg Kelemen Annáról. Ez könnyen lehet, bár azt (még) nem olvastam.
Mindenesetre le a kalappal Szalai Vivien előtt, aki ezzel a bravúros húzással megalapozta saját márkanevét.
