Gondolatlabdák

Nemrég azon vitatkoztam egy közeli hozzátartozómmal, hogy lehet-e általánosítani. Lehet-e arról beszélni, hogy milyen mondjuk egy adott nép? Szerintem lehet, sőt szükséges is. Mert kiváló kiindulási alap egy minőségi vitához vagy párbeszédhez. Az általánosítás nem alaptalan, hiszen vannak specifikus tényezők: történelem, kultúra, földrajzi adottságok, éghajlat, gazdasági helyzet, stb. Az pedig természetes, hogy aki egy kicsit… Tovább »

A vágy nem tud közömbös maradni. Meglapul valahol mélyen egy ideig, de nem az a fajta, ami sokáig bírja a magányt. Elkezdi hát küldözgetni jeleit, s a fogadtatástól függően változtat a gyakoriságon és az intenzitáson. A végén pedig vagy őrülten hálás vagy embertelenül kegyetlen lesz. A vágy abban tud igazán felszabadulni, aki a saját életét… Tovább »

Félelemfüggő vagyok. Mióta? Nagyon régóta. Talán mindig is az voltam. A szót először Csernus dokitól hallottam, illetve azóta is csak tőle, úgy tűnik, ez az ő egyéni szóalkotása. Gondolhattam volna azt, hogy áh, ez hülyeség, és ha nem alkohol-, drogfüggésről, vagy más szenvedélybetegségről van szó – márpedig esetemben nem ezekről van szó -, akkor abba… Tovább »

Kívántam régóta, láttam álmomban milliószor. Megszereztem, immár az enyém. Markomban tartom, meg sem rebben, meg sem szusszan, csupán élettelenül, kővé dermedten lapul. Kartonpapír csomagolásából ollóval szabadítom ki. Kő, papír, olló, pedig a játék még el sem kezdődött. Széthajtogatom hosszában, hallom, ahogy elgémberdett, gyűrött szálai megrázva magukat kinyújtóznak. Életre kelnek. Felsóhajt, levegőt vesz, elém tárja magát… Tovább »

1. Unom a sportműsorokat. Az összest. Igen, még a vízilabdameccseket is. Akár néhány perc sportközvetítés nézése is büntetés számomra. 2. Bármilyen szörnyű, büdös szagú gyógyteát megiszok cukor nélkül. 3. Képes vagyok a citromot a zöldségeknél, a zsírt a tejtermékeknél keresni. 4. Rendkívül boldoggá tesz, ha hungarocellt morzsolhatok az ujjaim között, vagy buborékfóliát pattogtathatok. Utóbbival nehéz… Tovább »