A szeretet igazi trendi szóvá vált. Gyakran használjuk, gyakran esik szó róla. Ha bekapcsolom a tévét, valamelyik beszélgetős műsorban tuti, hogy a szeretetről csevegnek. És nem csak azok, akik éppen ott ülnek. Szeretetről szónokolnak a politikusok, vallási vezetők, művészek, pszichológusok és pszichiáterek, spiritualitással foglalkozók, szeretetről írnak/írtak tömérdek könyvet, cikket, stb. Miért? Mert az emberek többsége előbb vagy utóbb rájön, hogy ez a legfontosabb dolog a világon. Ha szeretet nincs, semmi sincs. Szeresd hát magadat, embertársaidat, mindenkit! Mintha ez valami olyasmi lenne, amit felülről az angyalok folyamatosan öntenek ránk dézsából: mindig akad bőven, akár adni, akár kapni kívánjuk. De valahogy mégiscsak a szeretethiány az emberiség legnagyobb problémája. A szeretethiány szüli a kisebbségi komplexusok jókora hányadát, a szeretethiány okoz bonyodalmakat az emberi kapcsolatokban, és sarkall sokszor tébolyult tettekre.
Sokkal nyilvánvalóbb érzés, mint maga a szeretet. Könnyebben azonosítható. Igen, mert a szeretet elvileg az élet legtermészetesebb velejárója. És ha nincs számunkra megfelelő mennyiség, akkor a hiánya kegyetlenül tud fájni. Márpedig nagyon úgy fest a dolog, hogy általában nincs. Tényleg végtelen mennyiségben áll a rendelkezésünkre, tényleg folyamatosan osztódik? Tényleg vezérszóra megy, ha felszólítanak: szeresd ezt vagy azt? Tudjuk, mindenki tudja, hogy ez nem ilyen egyszerű. Szerintem valahogy úgy van ez, hogy az angyalok odafent egy meglehetősen csekély, kimért adagot töltenek a batyunkba (nem bunkóságból, hanem azért, mert a világ legértékesebb dolgáról van szó, és ami értékes, abból nincs sok), majd ezzel együtt küldenek a Földre minket. Nesze, itt van, ennyi van számodra! Oszd be ügyesen életed során! Hát ezt csesszük mi emberek el. De rendesen. Túl kevés vagy túl sok jut önmagunkra. Adunk belőle olyannak, akinek nem kéne és nem adunk olyannak, akinek nagyon is kellene. Vagy ha van is valaki számára, nem mutatjuk ki. A ki nem mutatott szeretet pedig nagyobb méreg, mint a hiánya: mérgezi tulajdonosát és tárgyát egyaránt. Nem tudunk jól bánni a batyunkban lévő szeretetadaggal. Nem tudunk igazi cinkostársai lenni. Vagy nem merünk. Mert az túl veszélyes játék lenne. Helyette írunk vagy olvasunk egy könyvet róla, bemegyünk egy műsorba megbeszélni, hogy a szeretet mennyire fontos (lenne), és próbáljuk azt az illúziót kelteni illetve abban hinni, hogy mi sem egyszerűbb, mint szeretni és szeretve lenni.
