Szeptember eleje van, és már néhány napja elhiszem, hogy itt az ősz. Furcsa, de augusztus folyamán gyakran jutott eszembe, igazából kicsit vártam is, hogy megérkezzen. Különösen a több hétig tartó kánikulában. Akartam, hogy itt legyen, hogy felfrissülést, levegőt hozzon magával. Oxigént. A nyár alatt sokszor úgy éreztem, hogy a végtelenségig ki vagyok merülve és megfulladok. Most végre szőlőmag ropog fogaim között és jól esik a meleg tea. Igen, határozottan jobb a viszonyunk ezzel az évszakkal, mint korábban volt. Hiába vesztette aktualitását a dolog, sokáig szorult még össze a gyomrom szeptember 1.-én. De néhány éve ünnepelek ezen a napon. Nem azért, mert már nem vagyok érintett, hanem azért, mert az vagyok. Nagyon is. Egy házasságban és annak évfordulóiban. Emellett és ezzel együtt pedig öregszem. Augusztusi születésű vagyok, gyerekkoromban a nyár volt a kedvenc évszakom, meg esetleg egy kicsit a tél a Karácsonnyal, a hóval. Az átmeneti évszakokkal viszont nem tudtam mit kezdeni. Most meg azokkal tudok inkább. Imádom a tavaszi-őszi cuccaimat és a hőmérséklet is ilyenkor tud leginkább megfelelő lenni a számomra.
– Na mi van? Mit mosolyogsz?
Ősz-tündér néhány napja járt nálam, akkor zavarban voltam és nem igazán tudtam neki örülni, de azóta megtaláltuk a közös hangot. Legalábbis azt hiszem. Mindenesetre most újra itt van nálam, egész otthonosan érzi magát a nappalimban és mosolyog rám.
– Ez nem magyarázkodás, ez csak egy szimpla merengés. Nyugi, eszem ágában sincs neked megfelelni, vagy hízelegni. Egyszerűen így vagyok most ezzel és kész. Különben ne örülj annyira, mert este 8 felé azért összerezzenek kissé a sötétség miatt. Nem sokkal ezelőtt még nem így volt. Igen tudom, hiszen ott voltál velem a múlt héten azon a tanfolyamon, ahol többször is elhangzott az, hogy semmi sem állandó, csak a változás. Mondjuk én erre már rájöttem korábban. Persze a megerősítés nem árt, annál inkább elfogadom, annál inkább válik természetessé ez a felismerés. Hogy végül ne felismerésként hasson, hanem olyan magától értetődő gondolatként, mint az, hogy reggel kávét iszom. Szóval te ebben vérprofi vagy. Te hozod a legnagyobb változást az emberek életébe négyetek közül. Illetve nálad érezzük ezt leginkább.
Azt kérdezed, hogy vagyok? Na jó, kétség nem fér hozzá, te tényleg ott voltál velem múlt héten az agykontroll-tanfolyamon, ahol megtanultunk erre válaszolni. Mi ez a cinikus mosoly? Az igazat válaszoljam, ne a megtanultat? Rendben. Köszönöm kérdésedet, egyre jobban vagyok. Talán az általad hozott friss levegő teszi, talán más, de így van, nem azért mondom, mert így tanultuk. Neked ehhez semmi közöd? Ok, elhiszem, nem vagy te olyan jó tündér. Novemberben előbújik belőled is a kisördög, ami a szürke, ködös, hideg napokban nyilvánul majd meg, illetve már 5-kor koromsötét lesz. Jesszus, milyen huncutul csillog a szemed és milyen jólesően kacagtál fel! Élvezni fogod, látom rajtad! Most szívatni akarsz? Nem úgy volt, hogy jóban vagyunk? Igazad van, ez kettőnkön múlik. Szóval az van, hogy úgy döntöttem, engem egy csöppet sem fog zavarni a korai sötétedés. Max. majd korábbra ütemezem a relaxációt, és hátha előbb sikerül este elaludnom. Na mit szólsz ehhez? Hogy majd megnézel egy hideg, esős napon? Csak nyugodtan! Egy szóval sem állítottam, hogy ezentúl tök happy és totál nyugi lesz minden. Dehogy lesz, hiszen ismersz: a szenvedély, a láng, a düh, a hiszti nem illan el belőlem. Akkor sem, ha törik és akkor sem, ha szakad. 🙂 Tudod, hogy lesz? Egy bazi nagy esernyővel fogok rád támadni, és szitkozódni, hogy mennyire, de mennyire utálom én az őszt, és ez abban a pillanatban meglehetősen valós érzés lesz. Te meg felmérgelődsz és bekeményítesz. És a nap végén majd együtt röhögünk az egészen, kimerülve, a meleg szobában. A paplan alatt fogok dideregni megfázva? Hát akkor úgy lesz. De remélem, addigra már birtokában leszek annak a tudásnak, amivel könnyen kijövök az ilyesmiből. Hogy most még lelkes vagyok? Nem, ezt nem mondanám. Inkább csak simán kíváncsi és vágyakozó. És úgy érzem, ez egy hosszú távú játék kezdete. Na, ősz-tündér, most akkor játszótársak vagyunk, vagy ellenségek? Tudod, hogy nem szánalomból vagyok veled jóban, mert a testvéreid könnyebb helyzetben vannak. Különben megsúgom: egyáltalán nincsenek könnyebb helyzetben. Mi emberek is nagyon sokfélék vagyunk, valaki például utálja a nyarat. Fognak még meglepetések érni? Igen, ebben biztos vagyok, hiszen csak a változás állandó. Amúgy finom a szőlő, amit hoztál, de legközelebb inkább isteni, édes körtét kérnék, jó?
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: