Mindig, mindent feladsz

– Feladom! Ennyi volt. Megpróbáltam mindent, de nem megy és kész.
– Mi nem megy?
– Semmi.
– Tehát mindent feladsz?
– Mindent.
– Mindig ez van.
– Mi az, hogy mindig? És mi van mindig?
– Állandóan csak feladsz. Mindent.
– Ez nem igaz!
– De az. Mindig ez van.
– Nem mindig! Mindig nem lehet feladni, mert akkor nem is lenne mit feladni.
– Úgy tűnik, te mégis képes vagy erre.
– Szokott olyan is lenni, hogy éppen nem adom fel. Ne csináld már, tudod, hogy szokott lenni…
– Várj csak, próbálok emlékezni… Valami halványan dereng, talán tényleg volt néhány röpke időszak, amikor éppen nem adtad fel. De aztán ahogy ez eszedbe jutott, tüstént meg is tetted.
– Mit?
– A feladást.
– Ne bagatellizáld el a dolgot! Ha feladom, azt mindig komoly indokkal teszem.
– Áh, bocsánat! Eddig nem tűnt fel, hogy egy komoly, felelősségteljes valakivel van dolgom!
– Mert ennyire figyelmetlen vagy!
– Mondtam, hogy bocsika…. De ugyanakkor nagy zseni vagy öregem!
– Ez most hogy jött?
– Hát állandóan kell valami komoly indokot gyártanod. Nekem ez például ilyen gyakran nem menne.
– Az indokokat nem kell gyártani, azok simán vannak. Különben nem is olyan sokfélék. Általában arról van szó, hogy nem vagyok képes az adott dologra.
– Áh, a biztos aduász! Sorry sokadszor is. Zseni ugyan nem vagy, de furfangos annál inkább.
– Te nem veszel komolyan! Elvicceled az egészet, pedig egyáltalán nem vicces.
– Jaj, még a végén megsajnállak!
– Bunkó vagy!
– Nem, csak tisztán látok.
– És mi a szart látsz tisztán?
– Egy jó nagy szart: a türelmetlenséget. Ugyanis neked ez az egyetlen bajod.
– Ez nem igaz, mert…
– Igazad van, akad sok más baj is veled, de ez az egyik legjelentősebb.
– Jaj de bölcs valaki! Akkor megmagyaráznád azt is, hogy mi az oka annak, hogy a rengeteg próbálkozásomnak folyton csak kudarc a vége?
– Nincs oka. Ez az élettel jár. Mi bajod van ezzel? Te nagy játékos vagy, igazán élvezhetnéd egy kicsit. Sok a kudarc? Annál nagyobb lesz az öröm, ha sikerül valami.
– De nem sikerül, ezért adom fel.
– Persze, hogy nem sikerül, ha feladod.
– Nem, nem érted. Nem sikerül, ezért adom fel. Érted? Leírom: kudarc→feladás.
– Nem, hanem: feladás→ kudarc. Sőt: feladás = kudarc. De: kudarc→ csinálom tovább→siker!!! Érted? Igen érted, bár rohadtul nem akarod érteni. De engem nem versz át.
– Na jó, hagyjuk ezt. A lényeg, hogy feladom és kész.
– Jó. A te bajod. És megkérdezhetem, hogy várható-e a közeljövőben egy nemfeladós időszak?
– Ezt nem lehet előre tudni. Várni kell, hogy kiderüljön, képes vagyok-e az adott dologra.
– Na de hogyan derül ki, ha máris feladod?
– Ezt most igen, de jönnek újabb dolgok.
– Mik?
– Nem tudom, de biztos jönnek. Szoktak jönni. Olyan még nem volt, hogy valami ne jöjjön.
– Aha. És ezek az újabb dolgok a mindenen kívül helyezkednek el?
– Tessék???
– Csak érdekel, mert a mindent, azt már feladtad. Többször is. Legutóbb épp az imént.
– Te nem veszel komolyan!
– De. Pont hogy figyelek rád és komolyan veszlek…

forrás