{"version":"1.0","provider_name":"Gondolatlabd\u00e1k","provider_url":"https:\/\/gondolatlabda.cafeblog.hu","author_name":"Imre Bea","author_url":"https:\/\/gondolatlabda.cafeblog.hu\/author\/gergbeagmail-com\/","title":"Azok a Szab\u00f3 l\u00e1nyok...","html":"

\/Szab\u00f3 Magda F\u00fcr Elise<\/strong> c\u00edm\u0171 reg\u00e9ny\u00e9nek marg\u00f3j\u00e1ra\/<\/p>\r\n

\"A vil\u00e1g sokf\u00e9le \u2013 mondta any\u00e1m, olyan csendesen, ahogy kert\u00fcnkben a gallyak zizegnek \u2013, ha \u00e9letben akarsz maradni, sok tekintetben enged\u00e9kenyebbnek kellene lenned a vil\u00e1ghoz, amibe sz\u00fclett\u00e9l. Nem azonosnak vele, csak hasonl\u00f3bbnak.\u201d<\/em><\/p>\r\n

H\u00e1t Isten veled dr\u00e1ga Cili, nem tartott sok\u00e1ig a h\u00e1zass\u00e1god. D\u00f3di v\u00e9g\u00fcl nem \u00edrta meg, hogy mi t\u00f6rt\u00e9nt val\u00f3j\u00e1ban. V\u00e9kony, titokzatos aranyc\u00e9rn\u00e1t helyezett a kezembe. Egy j\u00f3 ideig \u00e9reztem is, hogy valaki \u2013 nagyon el\u0151l \u2013 er\u0151sen \u00e9s hat\u00e1rozottan ir\u00e1ny\u00edt valamerre, de azt\u00e1n \u00e9szrev\u00e9tlen\u00fcl a porba hullt, nem volt m\u00e1r senki el\u0151l, \u00e9n kapargattam a f\u00f6ldet, fel akartam venni, haladni ut\u00e1na tov\u00e1bb, de nem tal\u00e1ltam sehol. Valahova a tengerhez vezethet, kis b\u00e9csi kit\u00e9r\u0151vel. Ez a kis c\u00e9rna fels\u00e9rtette a kezem, belev\u00e1jta mag\u00e1t a h\u00fasomba. Nyomot hagyott, hogy majd gondoljak mindarra, amit olvastam. Sokat, sokat.<\/p>\r\n

\"elise\"<\/a>Ha az angyalka egyik sz\u00e1rny\u00e1n \u0151, a m\u00e1sikon te cs\u00fcngt\u00e9l volna, akkor \u00e9n \u0151t kaptam volna le \u00e9s fogadtam volna saj\u00e1t gyermekemnek. Leny\u0171g\u00f6z\u00f6tt a m\u0171velts\u00e9ge, intelligenci\u00e1ja, hogy azt mondta, amit gondol. B\u00f3logattam, amikor kil\u00e9pett a cserk\u00e9szcsapatb\u00f3l, amikor azon idegeskedett, hogy a sok f\u00f6l\u00f6sleges teend\u0151 mellett nem jut ideje olvasni \u00e9s \u00edrni. Elvar\u00e1zsolt ez a kis szab\u00e1lytalan zseni, aki legink\u00e1bb csak mag\u00e1val foglalkozott. Az\u00e9rt n\u00e9ha a lapok s\u0171r\u0171j\u00e9b\u0151l felcsillant az a keserny\u00e9s, mardos\u00f3 lelkiismeretfurdal\u00e1s, ami D\u00f3dit t\u00e9pkedte. Hogy nem figyelt r\u00e1d el\u00e9gg\u00e9, Cili. Hogy hi\u00e1ba szeretett t\u00e9ged, nem tudta, nem \u00e9rtette, hogy mit \u00e9rzel. Hogy sz\u00f3t fogadott neked \u00e9s nem eml\u00edtette Textor nev\u00e9t, pedig milyen apr\u00f3s\u00e1gokon m\u00falt minden. \u00cdgy ut\u00f3lag vele egy\u00fctt visszatekintve, nem is lett volna olyan lehetetlen. Ez a nyughatatlan l\u00e1ny nagyon \u00f6nz\u0151 volt, n\u00e9ha ijeszt\u0151en bossz\u00fa\u00e1ll\u00f3, olykor tasz\u00edt\u00f3an \u00f6nel\u00e9g\u00fclt. De k\u00e9s\u0151bb megfizetett \u0151 is minden\u00e9rt. Egyszer-k\u00e9tszer, mik\u00f6zben el voltam foglalva az aranyc\u00e9rna k\u00f6vet\u00e9s\u00e9vel, hirtelen megragadta a kezem, \u00e9s beledugta abba az \u0171rbe, ami ut\u00e1natok maradt, akiket t\u00fal kor\u00e1n vesztett el. Ti voltatok sz\u00e1m\u00e1ra a legfontosabbak. R\u00f6vid ideig volt a kezem odabent, de azalatt j\u00e9gg\u00e9 fagyott, m\u00e9g most sem engedett fel teljesen.<\/p>\r\n

F\u00e1j a trag\u00e9di\u00e1d Cili, ami a hat\u00e1ron kezd\u0151d\u00f6tt, amikor halott sz\u00fcleid teste alatt megtal\u00e1ltak, \u00e9s f\u00e1j D\u00f3di trag\u00e9di\u00e1ja, ami az els\u0151 el\u0151hal\u00e1l\u00e1val kezd\u0151d\u00f6tt, tudod, \u00c1goston tan\u00e1r \u00far eset\u00e9vel. Hogy akkor \u2013 \u00e9let\u00e9ben el\u0151sz\u00f6r - meg kellett tapasztalnia azt, hogy a val\u00f3s\u00e1g ann\u00e1l ink\u00e1bb pofon v\u00e1g, min\u00e9l ink\u00e1bb a k\u00e9pzeletbeli vil\u00e1g\u00e1ba menek\u00fcl valaki.<\/p>","type":"rich"}