{"version":"1.0","provider_name":"Gondolatlabd\u00e1k","provider_url":"https:\/\/gondolatlabda.cafeblog.hu","author_name":"Imre Bea","author_url":"https:\/\/gondolatlabda.cafeblog.hu\/author\/gergbeagmail-com\/","title":"K\u00f6nnyek","html":"

Ma reggel kor\u00e1n \u00e9bredtem, m\u00e9g visszaaludhattam volna, de nem ment. A gondolatok n\u00e9lk\u00fcli \u00e1llapot nem tartott sok\u00e1ig. Jobb oldalamon fek\u00fcdtem, \u00e9s nem akartam \u00e9rezni semmit. Vissza kellene m\u00e9g aludni, van m\u00e9g id\u0151m, mondogattam magamban. Nem akartam tudom\u00e1sul venni a k\u00f6nnycseppek j\u00e1t\u00e9k\u00e1t: jelzik, hogy itt vannak, jelen vannak, v\u00e9gigcs\u00fasznak az orromon \u00e9s arcomon, azt\u00e1n beleiv\u00f3dnak a leped\u0151be. Tudj\u00e1k, hogy r\u00f6vid id\u0151n bel\u00fcl megsemmis\u00fclnek, de \u00fagy l\u00e1tszik, az a n\u00e9h\u00e1ny m\u00e1sodpercnyi jelenl\u00e9t mindent meg\u00e9r nekik. Azt\u00e1n k\u00e9nytelen voltam m\u00e9giscsak tudom\u00e1sul venni, hogy j\u00f6nnek egym\u00e1s ut\u00e1n \u00e9s nem hagynak b\u00e9k\u00e9n, am\u00edg \u00e9n tagadom az akt\u00edv r\u00e9szv\u00e9telt. Hogy mi volt az \u00e9n akt\u00edv reakci\u00f3m? H\u00e1t a szok\u00e1sos: egy er\u0151s, g\u00f6rcs\u00f6s, tiltakoz\u00f3 r\u00e1ndul\u00e1s valahol nagyon m\u00e9lyen. Vissza akartam tartani \u0151ket. Csakhogy a k\u00f6nnyek kem\u00e9ny, edzett harcosok. A csat\u00e1t elveszthetik, de a h\u00e1bor\u00fat nem. Soha. Tal\u00e1n nekik is van sorsuk: el van rendelve, hogy mikor kell(ene) felt\u00f6rni\u00fck bel\u00fclr\u0151l. \u00c9s ha ez az adott id\u0151pontban nem t\u00f6rt\u00e9nik meg, akkor a bennrekedt k\u00f6nnycseppek \u00e1talakulnak: rozsd\u00e1s, sz\u00far\u00f3s r\u00e9tegg\u00e9 a l\u00e9lekben. V\u00e9g\u00fcl nem er\u0151lk\u00f6dtem, hagytam, hadd j\u00f6jj\u00f6n annyi, amennyi akar. Ilyenkor van egy r\u00f6vid, k\u00f6z\u00f6s id\u0151nk. \u0150k megfigyelhetik k\u00edv\u00fclr\u0151l azt, akinek a lelk\u00e9t mindenn\u00e9l jobban ismerik. Cser\u00e9be \u00e9n \u00e9lhetek a lehet\u0151s\u00e9ggel, hogy az \u00e1ltaluk hozott tartalmat \u00e1t\u00e9rezzem, elfogadjam, megb\u00e9k\u00e9ljek, megk\u00f6nnyebb\u00fcljek.<\/p>\r\n

\"<a<\/a>Azt hiszem, hogy m\u00e9g sok\u00e1ig \u00edgy fog ez zajlani: ahogyan elindulnak a k\u00f6nnyek, abban a pillanatban indul el a tagad\u00e1suk \u00e9s visszafojt\u00e1suk is bennem. Ha s\u00edrok, gyeng\u00e9nek \u00e9rzem magam. Gyeng\u00e9nek lenni pedig g\u00e1z. Sok\u00e1ig \u00edgy gondoltam, de a lelkem m\u00e1r el\u00e9gg\u00e9 \u00e9rett ahhoz, hogy tudjam: ez nem igaz. Ennek ellen\u00e9re m\u00e9g mindig \u00f3vatosan b\u00e1nok a gyenges\u00e9ggel, a k\u00f6nnyekkel, m\u00e9g keveseknek merem igaz\u00e1n mutatni. De m\u00e1r nem harcolok annyira ellen\u00fck, mint r\u00e9gebben, visszatart\u00e1suk t\u00fal nagy energi\u00e1t sz\u00edvna el. N\u00e9ha kifejezetten j\u00f3l esnek \u00e9s h\u00e1l\u00e1sak, ha egy\u00fcttm\u0171k\u00f6d\u00f6k vel\u00fck.<\/p>","type":"rich"}