{"version":"1.0","provider_name":"Gondolatlabd\u00e1k","provider_url":"https:\/\/gondolatlabda.cafeblog.hu","author_name":"Imre Bea","author_url":"https:\/\/gondolatlabda.cafeblog.hu\/author\/gergbeagmail-com\/","title":"Most","html":"

Most. Most kell \u00e9lni. Most kell megcsin\u00e1lni. Most kell kihaszn\u00e1lni, most kell haszn\u00e1lni. Most kell \u00e9rezni, l\u00e9legezni, \u00f6lelni, szeretni. Mikor m\u00e1skor? K\u00e9rdezik sokan. \u00c9s mindig, p\u00e9ld\u00e1ul most is. Csak ez van, csak ez a biztos, semmi m\u00e1s. Csak ez van nek\u00fcnk. A m\u00falt m\u00e1r nem, a j\u00f6v\u0151 m\u00e9g nem l\u00e9tezik. Megyek, sz\u00e9pen lassan l\u00e9pkedek, feltehet\u0151en el\u0151re, mert k\u00f6zben r\u00e1j\u00f6ttem: h\u00e1tra nem \u00e9rdemes, a M\u00faltat \u00fagysem \u00e9rem utol. Most a Most fogja a kezem, de az\u00e9rt oldalra sand\u00edtok, hogy meggy\u0151z\u0151dhessek arr\u00f3l, hogy val\u00f3ban \u0151 az. \u0150 az. Mosolyog, \u00f6r\u00fcl, hogy tudom\u00e1sul veszik. B\u00e9k\u00e9s, egyszer\u0171 t\u00e1rs, csak akkor sz\u00edvat, ha tojnak r\u00e1, vagy m\u00e9g azt sem. Most nagyon men\u0151 r\u00f3la besz\u00e9lni, illetve hivatalos nev\u00e9n a Jelenr\u0151l. Ez ut\u00f3bbi megnevez\u00e9st h\u00e1r\u00edtja, pedig a M\u00falt meg a J\u00f6v\u0151 \u00edgy sz\u00f3l\u00edtja \u0151t. Csakhogy ez szerinte nem pontos, ez nem \u0151. A Jelen valami m\u00e1s; valami, ami becsapja az embert. Egy behat\u00e1rolhatatlan halmaz, amiben teljesen el lehet veszni. R\u00e1ad\u00e1sul teljesen a M\u00falt \u00e9s a J\u00f6v\u0151 hat\u00e1sa alatt \u00e1ll, egyik el\u00f6lr\u0151l, a m\u00e1sik h\u00e1tulr\u00f3l fojtogatja. \u00c9s valahol ennek az eg\u00e9sznek a k\u00f6zep\u00e9n pr\u00f3b\u00e1l helyezkedni a Most. Szereti, hogy igazi szt\u00e1rr\u00e1 avanzs\u00e1lt\u00e1k, mert \u00f6nbizalma j\u00f3csk\u00e1n kezdett a null\u00e1hoz k\u00f6zel\u00edteni. De most v\u00e9gre el\u0151ret\u00f6rt, most v\u00e9gre \u00e9lvezheti a reflektorf\u00e9nyt.<\/p>\r\n

Sz\u00f3val v\u00e9gre helyreraktam magamban a vele kapcsolatos hom\u00e1lyos dolgokat \u00e9n is. V\u00e9gre egy\u00fctt haladhatunk el\u0151re; sz\u00e9pen, lassan, nyugodtan, a Most meg \u00e9n. Legal\u00e1bbis ezt gondoltam nem is olyan r\u00e9gen, miut\u00e1n rendesen ki lettem k\u00e9pezve Most-tanb\u00f3l.<\/p>\r\n

\"most\"<\/a>Csakhogy.<\/p>\r\n

Nincs k\u00f6nny\u0171 dolga neki sem. N\u00e9ha irgalmatlan iramban lohol az ember ut\u00e1n. Ha \u00e9ppen siker\u00fcl egy kicsit utol\u00e9rnie, belepiheg a dekolt\u00e1zs\u00e1ba, megp\u00f6ck\u00f6li, b\u00f6kd\u00f6si, csipkedi, haj\u00e1t t\u00e9pkedi, h\u00e1tha szemben\u00e9z vele az ember. Mert hallja, hogy csacsognak, papolnak, patetikusan sz\u00f3nokolnak r\u00f3la, v\u00e1rja h\u00e1t, hogy megt\u00f6rt\u00e9njen. \u0150 meg az ember egy\u00fctt.<\/p>\r\n

\u00c9s m\u00e9gsem olyan egyszer\u0171 figura, vele is t\u00f6rt\u00e9nt egy s m\u00e1s. J\u00f3l belefeledkezett a Most is a mostba, vagy legyen ink\u00e1bb a Jelen, sz\u00f3val belefeledkezett a Jelenbe. Belesz\u00e9d\u00fclt a reflektorf\u00e9nybe, ami a kezdeti m\u00e1mor ut\u00e1n vak\u00edtotta, azt\u00e1n k\u00e9s\u0151bb m\u00e1r \u00e9gette. R\u00e1j\u00f6tt, hogy az eg\u00e9sz nagyr\u00e9szt csak l\u00e1tszat. Hogy az ember hi\u00e1ba kapizsg\u00e1lja, m\u00e9gsem tud a gyakorlatban mit kezdeni vele. Mondja mag\u00e1nak, mondja m\u00e1snak, hogy most. Most kell.<\/p>\r\n

Azt\u00e1n felt\u0171nt a Mostnak, hogy az ember fut. Mindig fut. S\u0151t, a legt\u00f6bbsz\u00f6r rohan. A m\u00falt el\u0151l, a j\u00f6v\u0151 ut\u00e1n, vagy a M\u00faltba kapaszkodva, a J\u00f6v\u0151 el\u0151l. De az ember ritmusa nem a M\u00falt \u00e9s nem a J\u00f6v\u0151. Az ember ritmusa a Most, amihez a M\u00falt dallamai, a J\u00f6v\u0151 \u00fctemei nem tudnak illeszkedni. M\u00e1rpedig ha ezzel pr\u00f3b\u00e1lkozik az ember, akkor zavar\u00f3, f\u00fcls\u00fcket\u00edt\u0151 zenei k\u00e1osz lesz az eredm\u00e9ny, amelyben azt \u00e9rzi, hogy nyomban sz\u00e9trobban a feje. \u00c9s az eg\u00e9sz k\u00f6zep\u00e9n \u00fcv\u00f6ltve toporz\u00e9kol a Most. Hallja, j\u00f3l hallja m\u00e9g az \u00f3ri\u00e1si zajban is a sutyorg\u00e1sokat. Most! Most kell! Most csin\u00e1ld! Mint amikor s\u00e1padt, sz\u00e1raz ajkak kapaszkodnak g\u00f6rcs\u00f6sen egym\u00e1sba. V\u00e1gynak v\u00e1gyni, de maradnak kitikkadva, k\u00e1bulatlanul. Az ilyenb\u0151l nem lesz nagy orgazmus. Pedig a Most a lehet\u0151 legnagyobb (nem: a defini\u00e1lhatatlanul \u00f3ri\u00e1si) orgazmusra v\u00e1gyik az emberrel. K\u00f6z\u00f6s\u00fclni vele minden egyes pillanatban, megunhatatlanul, az id\u0151k v\u00e9gezet\u00e9ig. Ehhez viszont rajta k\u00edv\u00fcl m\u00e9g k\u00e9t dologra lenne sz\u00fcks\u00e9g: az ember jelenl\u00e9t\u00e9re \u00e9s a megfelel\u0151 ritmusra. \u00c9s a Most becsapva \u00e9rzi mag\u00e1t. Szt\u00e1rk\u00e9nt k\u00f6rberajongj\u00e1k, partnerk\u00e9nt h\u00e1r\u00edtj\u00e1k. (nem szeretett sz\u00edv bossz\u00faj\u00e1t olvasni is b\u0151ven el\u00e9g az irodalomban, Isten \u00f3vjon az ilyesmit\u0151l minket) B\u00e1r lehet, hogy az ember nem direkt csapja be, mert t\u00e9nyleg elhiszi, hogy a Mostban \u00e9l. Pedig k\u00f6zben ki tudja miben \u00e9l.<\/p>\r\n

\u00c9n mindenesetre remegve pislantok oldalra: vajon most ki a t\u00e1rsam?<\/p>","type":"rich"}