{"version":"1.0","provider_name":"Gondolatlabd\u00e1k","provider_url":"https:\/\/gondolatlabda.cafeblog.hu","author_name":"Imre Bea","author_url":"https:\/\/gondolatlabda.cafeblog.hu\/author\/gergbeagmail-com\/","title":"\u0150sz-t\u00fcnd\u00e9r jelentkezik","html":"

Egy t\u00fcnd\u00e9r kopogtat az ajt\u00f3mon, de \u00e9n nem akarom beengedni. Annak ellen\u00e9re nem, hogy volt oly kegyes \u00e9s adott n\u00e9h\u00e1ny nap halad\u00e9kot. \u0150 nem adja fel, most az ablakban csapkodja a sz\u00e1rnyait, grimaszokat v\u00e1gva. Elfordulok, nem foglalkozom vele, csakhogy m\u00e1r hallom is a sz\u00e1rnysuhog\u00e1st, s mintha valami l\u00e1gyan paskoln\u00e1 a v\u00e1llamat. Hogy a csud\u00e1ban tudott ez bejutni a szob\u00e1mba? Persze egy t\u00fcnd\u00e9rnek nyilv\u00e1n k\u00f6nny\u0171. Meg\u00e1ll\u00edthatatlanul zs\u00e9mbel\u0151dik, \u00e9rthetetlen\u00fcl hadov\u00e1l. Tekintetemmel k\u00f6vetni pr\u00f3b\u00e1lom, fel-al\u00e1 j\u00e1rk\u00e1l, valamit le fog verni a polcokr\u00f3l azokkal a fenenagy v\u00e9gtagjaival. Ropog\u00f3s faleveleket sz\u00f3r sz\u00e9t, apr\u00f3, f\u00e9nyes geszteny\u00e9kkel kezd el dob\u00e1lni. Most j\u00e1tszunk vagy harcolunk? Mindegy, igyekszem v\u00e9dekezni, elkapni, visszadobni, de meg sem kottyan neki. Persze, mert \u0151 angyal, vagy valami olyasmi\u2026 Azt\u00e1n morzsolgatni kezdem ujjaim k\u00f6z\u00f6tt a sz\u00e1raz leveleket, hallom a l\u00e1gyan recseg\u0151 hangjukat. A b\u00e9k\u00e9s t\u00f6r\u00e9s hangja ez, nem term\u00e9szetellenes, nem f\u00e1jdalmas. Tudj\u00e1k, hogy ez a sorsuk, selymes eleganci\u00e1val hullanak sz\u00e9t sz\u00e1mtalan apr\u00f3 darabk\u00e1ra. Egy nagy huppan\u00e1sra kapom fel a fejem, a t\u00fcnd\u00e9rke elf\u00e1radt \u00e9s pittyedve ter\u00fcl sz\u00e9t az \u00e1gyamon. Most, hogy v\u00e9gre egy helyben van, figyelni kezdem. Valami eg\u00e9szen k\u00fcl\u00f6n\u00f6s f\u00e9nyt veszek \u00e9szre a szem\u00e9ben, er\u0151s, dacos, vad f\u00e9nyt. Olyan ismer\u0151s. A saj\u00e1t szememben szoktam l\u00e1tni, amikor t\u00fck\u00f6rbe n\u00e9zek. Viszont egy t\u00fcnd\u00e9r eset\u00e9ben ez m\u00e9giscsak olyan idegen.<\/p>\r\n[caption id=\"attachment_664\" align=\"aligncenter\" width=\"200\"]\"forr\u00e1s\"<\/a> forr\u00e1s<\/a>[\/caption]\r\n

Mi a baj? - k\u00e9rdem meg v\u00e9gre.<\/p>\r\n

\u00c9s akkor \u00f6mleni kezdenek bel\u0151le a j\u00f3l \u00e9rthet\u0151 szavak. A mondatok. A tartalmak. Csak nekem kell egy kis id\u0151, hogy felfogjam, hogy fel akarjam fogni.<\/p>\r\n

Hogy mi emberek mennyire alaptalanul \u00edt\u00e9lkez\u00fcnk. Az \u0151 testv\u00e9rei igaz\u00e1n j\u00f3k, b\u00e1r szoktak vitatkozni \u00e9s olykor-olykor belesz\u00f3lnak egym\u00e1s dolgaiba, m\u00e9gis szeretik egym\u00e1st \u00e9s egyenrang\u00fa partnerenk\u00e9nt tekintenek a m\u00e1sikra. De vel\u00fcnk neki van a legnehezebb dolga. Mert mi im\u00e1djuk a v\u00e1rva v\u00e1rt tavaszt, a pezsg\u0151 nyarat, a telet a kar\u00e1csonnyal \u00e9s h\u00f3val, na de \u0151t, az \u0151szt valahogy kik\u00f6z\u00f6s\u00edtj\u00fck. Beskatuly\u00e1zzuk. Mert az \u0151sz az elm\u00fal\u00e1s jelk\u00e9pe. Sokan es\u00e9lyt sem adnak, hogy bizony\u00edtson, egyszer\u0171en kijelentik, hogy ut\u00e1lj\u00e1k. Na \u00e9s ha leh\u0171l\u00e9st hoz? Van egy rak\u00e1s cuccunk meg kab\u00e1tunk, nem? Mert persze az \u0151szi kollekci\u00f3 az rendben van... Na \u00e9s ha kor\u00e1n s\u00f6t\u00e9tedik? Att\u00f3l m\u00e9g el lehet t\u00f6lteni az id\u0151t. Egym\u00e1ssal. Vagy magunkkal. M\u00e1sfel\u0151l rengeteg olyan \u00edzzel, illattal, sz\u00ednnel gazdag\u00edt, amit csak \u0151 tud n\u00e9gy\u00fck k\u00f6z\u00fcl. \u0150 tudja sz\u00e1munkra azt a misztikus, var\u00e1zslatos, lecsendes\u00fclt hangulatot megid\u00e9zni, amelyben visszatal\u00e1lhatunk legm\u00e9lyebb \u00f6nmagunkhoz. \u00c9s m\u00e9gis megc\u00edmk\u00e9zz\u00fck. Egy\u00e1ltal\u00e1n mi a bajunk az elm\u00fal\u00e1ssal? Ha szemben\u00e9z\u00fcnk vele, akkor es\u00e9ly\u00fcnk van m\u00e9g ink\u00e1bb meg\u00e9lni a jelent. Tal\u00e1n nem is tudjuk elk\u00e9pzelni, mennyire f\u00e1j neki ez a c\u00edmke. Minden egyes \u00e9vben \u00e1t\u00e9li, ahogy a sz\u00f6get beleverj\u00fck a sz\u00edv\u00e9be. Ha nyitottak lenn\u00e9nk arra, hogy mi van a c\u00edmke m\u00f6g\u00f6tt, akkor persze boldogan viseln\u00e9, de \u00edgy kegyetlen\u00fcl neh\u00e9z.<\/p>\r\n

Kiss\u00e9 megsz\u00e9d\u00fclve \u00e1ll fel, sz\u00e1rnyait \u00f3vatosan megr\u00e1zza, n\u00e9h\u00e1ny pihe a padl\u00f3ra hull, amely id\u0151k\u00f6zben megtelt avarral, gallyakkal, geszteny\u00e9kkel. \u00c9szrev\u00e9tlen\u00fcl lept\u00e9k el a lak\u00e1st, pr\u00f3b\u00e1lok l\u00e9pni, de l\u00e1bam beleakad egy vastag, let\u00f6rt fa\u00e1gba. Az \u0151sz t\u00fcnd\u00e9re m\u00e1r a bej\u00e1rati ajt\u00f3ban van, visszapillant r\u00e1m, m\u00e9g annyit mond, hogy \u00fagy l\u00e1tja, nagyon is \u00e9rtem, hogy mir\u0151l besz\u00e9l. Az ajt\u00f3csap\u00f3d\u00e1sra \u00f6sszer\u00e1ndul a gyomrom \u00e9s a sz\u00edvem. Azt hiszem, ki kellene nyitni az ablakot, m\u00e9g akkor is, ha itt van az \u0151sz.<\/p>","type":"rich"}