1.0Gondolatlabdákhttps://gondolatlabda.cafeblog.huImre Beahttps://gondolatlabda.cafeblog.hu/author/gergbeagmail-com/<p>Egyszer egy művész csávó -  aki mellettem ült a bárpultnál - azt mondta nekem, hogy ő az életből merít. Éppen elmerengve kavargattam a vörösboromat, rózsaszín szívószállal. Bárhol, bármit kérek, mindig szívószállal. Lehetőleg rózsaszínnel. Vagy esetleg lilával, de legrosszabb esetben is kékkel. Többször hagytam már faképnél a pincért, vagy azért, mert nem tudott eleget tenni kérésemnek, vagy azért, mert az illetőnek egyszer csak elfogyott a türelme. Hát ez van. Nekem kell a szívószál. Forró csokihoz, tejes kávéhoz, presszóhoz, whiskyhez, Jägerhez, bármihez. Ha nem is használom, szeretek vele babrálni. Szerencsére Erik, a pultos srác már megszokott, ritka kincs a drága. Ahogy megpillant, már nyomja is kezembe a szívószálat, és csak azután érdeklődik, hogy ezúttal mit óhajtok fogyasztani.</p> <p>Szűk, mély dekoltázsú, fekete ruhát viseltem, rövid, oldalra fésült fekete hajam volt, a fülemben sötétkék tollfülbevaló, ajkamon élénkpiros rúzs, tűsarkammal szórakozottan körözgettem. A pasi már figyelt egy ideje, végigmért tetőtől talpig, aztán megszólított.</p> <p>- Te egy nagyon különös csaj vagy ám!<br />- Tudom.<br />- És irtó dögös.<br />- Tudom.<br />- Mondd, van pasid?<br />- Közöd?<br />- Máris megihlettél. Tudod, minden alkotásomat az élet inspirálja. <br />- Hát ez nagyszerű.<br />- Ugye? Egy jó művész az életből merít.<br />- Aha. Azért vigyázz, nehogy közben elfogyjon.<br />- Mi?<br />- Az élet, ha állandóan merítesz belőle.<br />- Hiszen az fogy magától is.<br />- Én az életről beszélek, nem az időről.<br />- Jaj ne már cica! Te is ilyen filozofikus csaj vagy?<br />- Milyen ilyen?<br />- Úgy tűnik az… A filozofikus csajok nagyon komplikáltak, tapasztalatból mondom.<br />- És a nagyon komplikált kategória az élethez tartozik, vagy már nem?<br />- Ahhoz hát. Erről beszélek. Az élet mindig szolgáltat elég témát a művészetemhez.<br />- A művész tetemhez?<br />- Ig.. Mi van?? <br />- Az élet mindig szolgáltat elég témát a művész tetemhez. Pláne, ha már jól kimerítették. Az élet kimerül, a mű elvész, a művész tetem lesz. <br />- Te most kételkedsz a művészetben?<br />- Nem, igazából az életben.<br />- Pedig a művészetek mutatják meg igazán, hogy milyen színes tud lenni az élet.<br />- Azt hittem, azt egy rózsaszín szívószál és egy pohár vörösbor intim találkozása mutatja meg.<br />- Úristen, te szívószállal iszod a…? Tudtam, hogy van valami furcsa rajtad. <br />- Ezért közelítettél felém, nem? Mert különös vagyok.<br />- Igen. Tökéletes múzsa vagy. És valószínűleg szeretőnek is jó lennél. Esetleg kipróbálhat…<br />- Na és feleségnek kellenék?<br />- Feleségnek? Isten ments. Ahhoz túl…<br />- Túl?<br />- Túlságosan…<br />- Zizis vagyok?<br />- Hát ja, valami olyasmi. Folyton elmélkedsz, azt hiszed, hogy okosabb vagy nálam és szívószállal iszod az alkoholt. Hiába, nem vagy feleség-kategória. De mondom, kiváló múzsa vagy.<br />- Arra nem gondoltál, hogy ha találsz egy feleség-kategóriájú nőt, akkor ő lehetne esetleg a múzsád is?<br />- Nem, nem. A kettő teljesen más, hidd el. Már próbáltam, és nem jött be. Majdnem ráment a művészetem.<br />- Így meg az életed megy rá a művészetedre. Kimerül az életed! Hm, te mondd, nem akarsz egyszer nem az életből meríteni? Az lenne ám a tuti, arra még én is befizetnék.<br />- Minek nézel engem? Nem vagyok én sem sci-fi író, sem ilyen spiri-muki.<br />- Milyen ilyen?<br />- Jaj, ne filozofálgass már megint!<br />- Én csak kérdeztem valamit. Már az is filozofálásnak számít?<br />- Különben mi bajod az élettel? Azt mondtad, kételkedsz benne.<br />- Naná, hogy kételkedem. Az csak nem baj? Kételkedni jó, biztosnak lenni bármiben is butaság.<br />- Ne filozofálg…<br />- ass...<br />- Nincs pasid, mi? És nem mered bevallani.<br />- Csupán finoman érdeklődni kívántam, hogy ugyan már kedves idegen, miből gondolod, hogy rád tartozik az én családi, párkapcsolati és egyáltalán bármilyen állapotom? Tudom, már megint filozofálgatok…<br />- Ja, nekem meg elegem van.<br />- Inkább mégis keresel magadnak egy feleséget?<br />- Lehet, nem tudom. De a lényeg, hogy jó messze tőled.<br />- Na fasza. Sem az élethez, sem a művészethez nem vagyok elég jó. Hé Erik! Ennyi voltam mára. Rohanok, merítek egy nagyot az életből…</p> <p><a href="https://gondolatlabda.cafeblog.hu/files/2015/05/élet.jpg"><img class=" size-medium wp-image-503 aligncenter" src="https://gondolatlabda.cafeblog.hu/files/2015/05/élet-300x230.jpg" alt="élet" width="300" height="230" /></a></p>rich