Gondolatlabdák

Egy tündér kopogtat az ajtómon, de én nem akarom beengedni. Annak ellenére nem, hogy volt oly kegyes és adott néhány nap haladékot. Ő nem adja fel, most az ablakban csapkodja a szárnyait, grimaszokat vágva. Elfordulok, nem foglalkozom vele, csakhogy már hallom is a szárnysuhogást, s mintha valami lágyan paskolná a vállamat. Hogy a csudában tudott… Tovább »

Egyszer megkérdezted tőlem, hogy mikor találkoztam először az elmúlással. Nagyon furcsán nézhettem rád, mert felnevettél. Nekem még soha senki nem említette, hogy az elmúlással találkozni szokás. Az csak úgy egyszerűen van, nem? Áh, sunyi kis dög az, válaszoltad. Jó sokáig meghúzza magát valami titokzatos helyen, mintha nem is létezne. Aztán hirtelen, irgalmatlan vehemenciával robban be… Tovább »