Gondolatlabdák

Ritkán érzem, hogy valami simogatja a lelkem. Talán régebben másképp volt. Talán nem. Nem is tudom. Olyan furcsa ez. Egyszer csak kezdi elönteni a testemet. Lágy. Meleg. Bizsergető. Mámoros. De mennyire mámoros. A súlytalan szabadság pelyhes, hófehér szárnyaival finoman suhogva megérkezik a szobába. És én ezt érzem. Magamnál vagyok. Sőt, a legmélyebb önmagamnál. Amaz szemben… Tovább »

A világ tele van olyan milliónyi intim katarzissal, rezdüléssel, amely lelkünk legmélyéről tör fel, önti el egész testünket, és rajtunk kívül senki más nem fogja tudni, hogy valójában milyen is ez. Elmesélhetjük szavakkal, leírhatjuk, vagy bármilyen más módon közölhetjük mások felé, de attól még csupán silány leképezései lesznek a bennünk pezsgő érzésvilágnak. Mondanám, hogy talán… Tovább »