Léleksimogatás
Ritkán érzem, hogy valami simogatja a lelkem. Talán régebben másképp volt. Talán nem. Nem is tudom. Olyan furcsa ez. Egyszer csak kezdi elönteni a testemet. Lágy. Meleg. Bizsergető. Mámoros. De mennyire mámoros. A súlytalan szabadság pelyhes, hófehér szárnyaival finoman suhogva megérkezik a szobába. És én ezt érzem. Magamnál vagyok. Sőt, a legmélyebb önmagamnál. Amaz szemben… Tovább »
