Gondolatlabdák

Kívántam régóta, láttam álmomban milliószor. Megszereztem, immár az enyém. Markomban tartom, meg sem rebben, meg sem szusszan, csupán élettelenül, kővé dermedten lapul. Kartonpapír csomagolásából ollóval szabadítom ki. Kő, papír, olló, pedig a játék még el sem kezdődött. Széthajtogatom hosszában, hallom, ahogy elgémberdett, gyűrött szálai megrázva magukat kinyújtóznak. Életre kelnek. Felsóhajt, levegőt vesz, elém tárja magát… Tovább »

Fiktív szösszenet Utálom a Valentin-napot! Mindig is utáltam, akár volt mellettem hímnemű díszpinty, akár nem. Annyira szánalmas ez az egész giccsparádé, és különben is nem az van, hogy nem szeretjük azt, ami az amcsiktól jön? Nézd azokat ott! Tuti, hogy már negyven felé közelednek, a csaj meg úgy szorongatja azt a szívecskés ízét, mint egy… Tovább »

Leírtam azt a szót, hogy halál, aztán entert ütöttem, villogott a kurzor alatta. Aztán csak nyomtam és nyomtam, hogy végre eltűnjön az az egyetlenegy szó. De valahogy nem akart elillanni. Halványszürkén, csupa nagybetűvel vésődött bele az üres, hófehér word-dokumentumba. Biztos káprázott a szemem, mégis olyan valóságos volt az egész. Furcsa módon aztán mintha kurzor vált… Tovább »