Gondolatlabdák

Most. Most kell élni. Most kell megcsinálni. Most kell kihasználni, most kell használni. Most kell érezni, lélegezni, ölelni, szeretni. Mikor máskor? Kérdezik sokan. És mindig, például most is. Csak ez van, csak ez a biztos, semmi más. Csak ez van nekünk. A múlt már nem, a jövő még nem létezik. Megyek, szépen lassan lépkedek, feltehetően… Tovább »

Néhány napja történt valami a Szent Imre Kórházban. Ami nyilvánvaló, mert szemmel látható bizonyítékai vannak, az, hogy egy súlyos állapotú, pszichiátrián kezelt nő megsérült. Testvére szerint az ápolók verték meg. Természetesen feljelentést tett és felháborodva nyilatkozott az egyik tévének: azt szeretné, hogy soha többé ne forduljon elő ilyesmi, sem az ő testvérével, sem más pszichiátriai… Tovább »

Nemrég egy előadáson jártam a Thália Színházban, amelyben Nagy Enikő, Szabó Győző és Csernus Imre szerepelt: egy nő, egy férfi, illetve egy pszichiáter. A téma pedig egyértelműen a párkapcsolat volt. Az, hogy részben improvizatív lesz, nem volt titok, de hogy emellett interaktív is, arról halvány sejtelmem sem volt. Ha lett volna, valószínűleg nem az első… Tovább »

A szeretet igazi trendi szóvá vált. Gyakran használjuk, gyakran esik szó róla. Ha bekapcsolom a tévét, valamelyik beszélgetős műsorban tuti, hogy a szeretetről csevegnek. És nem csak azok, akik éppen ott ülnek. Szeretetről szónokolnak a politikusok, vallási vezetők, művészek, pszichológusok és pszichiáterek, spiritualitással foglalkozók, szeretetről írnak/írtak tömérdek könyvet, cikket, stb. Miért? Mert az emberek többsége… Tovább »

Nemrég azon vitatkoztam egy közeli hozzátartozómmal, hogy lehet-e általánosítani. Lehet-e arról beszélni, hogy milyen mondjuk egy adott nép? Szerintem lehet, sőt szükséges is. Mert kiváló kiindulási alap egy minőségi vitához vagy párbeszédhez. Az általánosítás nem alaptalan, hiszen vannak specifikus tényezők: történelem, kultúra, földrajzi adottságok, éghajlat, gazdasági helyzet, stb. Az pedig természetes, hogy aki egy kicsit… Tovább »

A vágy nem tud közömbös maradni. Meglapul valahol mélyen egy ideig, de nem az a fajta, ami sokáig bírja a magányt. Elkezdi hát küldözgetni jeleit, s a fogadtatástól függően változtat a gyakoriságon és az intenzitáson. A végén pedig vagy őrülten hálás vagy embertelenül kegyetlen lesz. A vágy abban tud igazán felszabadulni, aki a saját életét… Tovább »

1. Unom a sportműsorokat. Az összest. Igen, még a vízilabdameccseket is. Akár néhány perc sportközvetítés nézése is büntetés számomra. 2. Bármilyen szörnyű, büdös szagú gyógyteát megiszok cukor nélkül. 3. Képes vagyok a citromot a zöldségeknél, a zsírt a tejtermékeknél keresni. 4. Rendkívül boldoggá tesz, ha hungarocellt morzsolhatok az ujjaim között, vagy buborékfóliát pattogtathatok. Utóbbival nehéz… Tovább »

A háború szaga: Van ez a valami. Láthatatlan, de erős mancsaival rátapad a földgolyóra, karmait egyre mélyebbre süllyeszti benne. Fáj a Földnek, nagyon, de sebei nem gyógyulnak, sebeit nem gyógyítja. Ez a valami szépen lassan gyilkol, merő hatalomvágyból. Hatalma nő, egyre csak nő, de nem elég, még több kell, nincs nyugalma addig, amíg az egész… Tovább »

Nemrég óriási visszhangot váltott ki Ferenc pápa azon kijelentése, miszerint lehet verni a gyereket, ha nem csorbul a méltósága. Fogalmam sincs arról, hogy ő eredetileg hogyan fogalmazott, és mennyire pontosan fejezi ki a magyar „verés” szó azt, amiről ő beszélt. Mert ugye a verés és a nem verés között vannak azért árnyalatok. Sokat gondolkodtam azon,… Tovább »

Már többször belefutottam a következő gondolatba: az irodalomtól jobb ember leszel. Legutóbb, néhány napja olvastam D. Tóth Kriszta új online oldalán. Akár rá is bólinthatnék, de valamiért mégsem értek teljesen egyet vele. Illetve az van, hogy saját magamon ezt nem tapasztalom. Hogy mit ad számomra az olvasás? Belebújhatok mások bőrébe, megélhetek sok-sok emberi sorsot. Óriási… Tovább »