Gondolatlabdák

  Múlt héten belevágtam egy agykontroll-tanfolyamba, ahol sok más mellett kaptunk egy érdekes feladatot: fogalmazzunk meg 20 pozitívumot magunkról. Igen, hallottam már azelőtt is ilyesmiről, kérhetik pedagógusok, pszichológusok, egyéb foglalkozások, tanfolyamok keretében, vagy csak úgy a barátok, a szomszéd néni, stb. Ilyen esetekben csak legyintettem, hogy én erre semmiképp sem vetemedek. Ám ezúttal újra aktuálissá… Tovább »

Hány éves vagy? Hangzik a kérdés meglehetősen gyakran. Érdeklődnek hivatalos ügyekkel kapcsolatban, ahol válaszként egyetlen számot várnak. Ilyenkor én ezt elrebegem gyorsan és nem teszek hozzá semmit. De emellett megkérdezi az orvos, a pszichológus, kérdezik új ismerősök és régiek, akik eddig nem tudták, de most mindenáron birtokába akarnak jutni eme titkos adatnak. Na ezek már… Tovább »

Nehezen viselem a megszakításokat. Meglehetősen nehezen. A folytonosság, a gördülékenység a mindenem. Hogy bármi, ami elkezdődik és a fejlődésemet szolgálja, az soha nem marad abba, soha nem ér véget. Igen, folyton és görcsösen kapaszkodom ebbe a folytonosság-lufiba. Rettegek az újrakezdésektől. Attól, hogy mindent, amit addig szereztem, az pillanatok alatt kicsúszik a kezemből, melynek következtésben ott… Tovább »

Kedves szorongásaim! Megszoktam, hogy ha levelet írok, vagy kedves, vagy tisztelt megszólítással kezdem. Mivel mi – sajnos – eléggé közeli, sőt mondhatni, intim viszonyban állunk egymással, ezért a tisztelt semmiképp sem jöhet szóba, marad hát a kedves. Lássátok, milyen jófej, kezdeményező, kommunikációra nyitott gazdátok van. De előrebocsátom: nem cuki-muki bájcsevegés céljából kezdtem levelembe. Rohadtul kétségbeesett,… Tovább »

Ma reggel korán ébredtem, még visszaaludhattam volna, de nem ment. A gondolatok nélküli állapot nem tartott sokáig. Jobb oldalamon feküdtem, és nem akartam érezni semmit. Vissza kellene még aludni, van még időm, mondogattam magamban. Nem akartam tudomásul venni a könnycseppek játékát: jelzik, hogy itt vannak, jelen vannak, végigcsúsznak az orromon és arcomon, aztán beleivódnak a… Tovább »

Félelemfüggő vagyok. Mióta? Nagyon régóta. Talán mindig is az voltam. A szót először Csernus dokitól hallottam, illetve azóta is csak tőle, úgy tűnik, ez az ő egyéni szóalkotása. Gondolhattam volna azt, hogy áh, ez hülyeség, és ha nem alkohol-, drogfüggésről, vagy más szenvedélybetegségről van szó – márpedig esetemben nem ezekről van szó -, akkor abba… Tovább »