Gondolatlabdák

Leírtam azt a szót, hogy halál, aztán entert ütöttem, villogott a kurzor alatta. Aztán csak nyomtam és nyomtam, hogy végre eltűnjön az az egyetlenegy szó. De valahogy nem akart elillanni. Halványszürkén, csupa nagybetűvel vésődött bele az üres, hófehér word-dokumentumba. Biztos káprázott a szemem, mégis olyan valóságos volt az egész. Furcsa módon aztán mintha kurzor vált… Tovább »

A vasárnap délelőtt figyelmet követel magának, és addig rángat, amíg meg nem kapja. Nincsenek szabályai, illetve talán csak egy: szabadulj ki, lélegezz fel, a korlátokat, görcsöket vesd a sarokba. Vasárnap délelőtt dalol a kávéfőző, mosolyog a kávésbögre: végre csendesen boldog, kipihent ajakkal találkozik. A kávéillat igyekszik kiélvezni létezése minden pillanatát, a legrejtettebb zugokban, apró repedésekben… Tovább »

A világ tele van olyan milliónyi intim katarzissal, rezdüléssel, amely lelkünk legmélyéről tör fel, önti el egész testünket, és rajtunk kívül senki más nem fogja tudni, hogy valójában milyen is ez. Elmesélhetjük szavakkal, leírhatjuk, vagy bármilyen más módon közölhetjük mások felé, de attól még csupán silány leképezései lesznek a bennünk pezsgő érzésvilágnak. Mondanám, hogy talán… Tovább »