Gondolatlabdák

Kívántam régóta, láttam álmomban milliószor. Megszereztem, immár az enyém. Markomban tartom, meg sem rebben, meg sem szusszan, csupán élettelenül, kővé dermedten lapul. Kartonpapír csomagolásából ollóval szabadítom ki. Kő, papír, olló, pedig a játék még el sem kezdődött. Széthajtogatom hosszában, hallom, ahogy elgémberdett, gyűrött szálai megrázva magukat kinyújtóznak. Életre kelnek. Felsóhajt, levegőt vesz, elém tárja magát… Tovább »

1. Unom a sportműsorokat. Az összest. Igen, még a vízilabdameccseket is. Akár néhány perc sportközvetítés nézése is büntetés számomra. 2. Bármilyen szörnyű, büdös szagú gyógyteát megiszok cukor nélkül. 3. Képes vagyok a citromot a zöldségeknél, a zsírt a tejtermékeknél keresni. 4. Rendkívül boldoggá tesz, ha hungarocellt morzsolhatok az ujjaim között, vagy buborékfóliát pattogtathatok. Utóbbival nehéz… Tovább »

Szalai Vivien Hamis gyönyör című könyve kiváló példája annak, hogy bármilyen ócska minőségű terméket el lehet adni jó marketinggel. Ebben az esetben az elsődleges marketingeszköz maga a téma, illetve az alcím: Egy luxusprostituált vallomásai. Vagyis: egy olyan világ bemutatását kínálja, amely mindenkit érdekel, de csak keveseknek vannak konkrét tapasztalatai, illetve kevesen osztják meg azokat a… Tovább »

Március 27-e a színházi világnap, ebből az alkalomból minden évben felkérnek egy színházi embert, hogy fogalmazza meg üzenetét, amelyet felolvasnak a világ színházaiban. Idén Krzysztof Warlikowski, lengyel rendező gondolatait hallhatjuk, olvashatjuk. Szeretem azt az illatot, amit akkor érzek, amikor az épületébe belépek. Szeretem letenni a ruhatárban a kabátomat, belegyömöszölni ujjába a szerep-álarcokat, megkönnyebbülve belépni a… Tovább »

A háború szaga: Van ez a valami. Láthatatlan, de erős mancsaival rátapad a földgolyóra, karmait egyre mélyebbre süllyeszti benne. Fáj a Földnek, nagyon, de sebei nem gyógyulnak, sebeit nem gyógyítja. Ez a valami szépen lassan gyilkol, merő hatalomvágyból. Hatalma nő, egyre csak nő, de nem elég, még több kell, nincs nyugalma addig, amíg az egész… Tovább »

Egyszer megkérdezted tőlem, hogy mikor találkoztam először az elmúlással. Nagyon furcsán nézhettem rád, mert felnevettél. Nekem még soha senki nem említette, hogy az elmúlással találkozni szokás. Az csak úgy egyszerűen van, nem? Áh, sunyi kis dög az, válaszoltad. Jó sokáig meghúzza magát valami titokzatos helyen, mintha nem is létezne. Aztán hirtelen, irgalmatlan vehemenciával robban be… Tovább »

Nemrég óriási visszhangot váltott ki Ferenc pápa azon kijelentése, miszerint lehet verni a gyereket, ha nem csorbul a méltósága. Fogalmam sincs arról, hogy ő eredetileg hogyan fogalmazott, és mennyire pontosan fejezi ki a magyar „verés” szó azt, amiről ő beszélt. Mert ugye a verés és a nem verés között vannak azért árnyalatok. Sokat gondolkodtam azon,… Tovább »

Már többször belefutottam a következő gondolatba: az irodalomtól jobb ember leszel. Legutóbb, néhány napja olvastam D. Tóth Kriszta új online oldalán. Akár rá is bólinthatnék, de valamiért mégsem értek teljesen egyet vele. Illetve az van, hogy saját magamon ezt nem tapasztalom. Hogy mit ad számomra az olvasás? Belebújhatok mások bőrébe, megélhetek sok-sok emberi sorsot. Óriási… Tovább »

Senki nem dönthet helyettem, senki nem menthet meg, senki más nem élheti az én életemet. Tudom. A csapból is ez folyik. Ha valakitől még egyszer meghallom, esküszöm, seggbe rúgom, mielőtt azt gondolná, hogy valami egetrengető bölcsességre jött rá. Ha valaki azt hajtogatja, hogy mi a tuti a számomra? Azt még jobban seggbe rúgom, vagy seggbe… Tovább »

Amikor két darab Ént szabadjára engedek, hogy beszélgessenek egy kicsit, a többiek meg – akik sokan vannak – maradnak a kalitkában bezárva, akkor sok téma vetődik fel közöttük, most éppen így zajlott a dolog:– Félek az öregségtől!– Na ne már! Én meg a haláltól!– Nem akarok öregedni!– Nem akarok meghalni!– Ki akar? Most az egyszer… Tovább »