Gondolatlabdák

Elhunyt Fodor Ákos, a magyar haiku egyik nagy mestere. Bevallom töredelmesen, hogy keveset tudok róla, sőt, igazából csak rövid két-három soros verseivel találkoztam. Sokáig nem is értettem igazán, hogy tulajdonképpen mi ez a haiku-őrület. Körülbelül egy éve kezdett visszaáramlani az életembe a líra, addig az érettségi óta szinte csak prózát olvastam (khm, ízé, szóval egy… Tovább »

A zene mindannyiunk életének fontos része. Vannak, akik csinálják, olyanok, akik értik, mások „csak” hallgatják, érzik és szeretik (közéjük tartozom én is:)). Ebben a bejegyzésben azok a magyar énekesnők kerülnek terítékre, akik nagy kedvenceim, különleges személyiségük, csodálatos, egyedi hangjuk és isteni zenéjük megfűszerezi és színesíti mindennapjaimat. Rúzsa MagdiSorsdöntő pillanat volt számára, amikor 2005-ben a Megasztár… Tovább »

Fiktív szösszenet Utálom a Valentin-napot! Mindig is utáltam, akár volt mellettem hímnemű díszpinty, akár nem. Annyira szánalmas ez az egész giccsparádé, és különben is nem az van, hogy nem szeretjük azt, ami az amcsiktól jön? Nézd azokat ott! Tuti, hogy már negyven felé közelednek, a csaj meg úgy szorongatja azt a szívecskés ízét, mint egy… Tovább »

Jaj, dehogy zavar! Tényleg, esküszöm. Nem értem, miért gondolhatja ezt. Mostanában olyan kevés időt töltünk együtt. Emlékszik? Régebben mindketten vártuk a találkozást, pillanatok alatt olvadtunk egybe, 8-10 órán keresztül öleltük egymást, és nem hittünk az elengedésben. Nem az idő, hanem csakis ön volt, aki határozott hajnalomról, reggelemről és egész napomról. És határoz mai napig, minél… Tovább »

Leírtam azt a szót, hogy halál, aztán entert ütöttem, villogott a kurzor alatta. Aztán csak nyomtam és nyomtam, hogy végre eltűnjön az az egyetlenegy szó. De valahogy nem akart elillanni. Halványszürkén, csupa nagybetűvel vésődött bele az üres, hófehér word-dokumentumba. Biztos káprázott a szemem, mégis olyan valóságos volt az egész. Furcsa módon aztán mintha kurzor vált… Tovább »

Az első Fit-ball-os posztban írtam arról, hogy milyen volt a viszonyom a tesi órákkal és hogyan állok jelenleg a mozgással és táplálkozással, de nem részleteztem azt, hogy egyáltalán miért csinálom és miért fontosak ezek a számomra. Ebben a bejegyzésben összeszedem a gondolataimat azzal kapcsolatban, hogy miért fontos számomra a testmozgás. 1. Egészség: Egyértelmű, hogy a… Tovább »

A vasárnap délelőtt figyelmet követel magának, és addig rángat, amíg meg nem kapja. Nincsenek szabályai, illetve talán csak egy: szabadulj ki, lélegezz fel, a korlátokat, görcsöket vesd a sarokba. Vasárnap délelőtt dalol a kávéfőző, mosolyog a kávésbögre: végre csendesen boldog, kipihent ajakkal találkozik. A kávéillat igyekszik kiélvezni létezése minden pillanatát, a legrejtettebb zugokban, apró repedésekben… Tovább »

Nemrég egy nagyon izgalmas beszélgetésre bukkantam a neten, amely Friderikusz Sándor és Feldmár András között zajlott, még évekkel ezelőtt (a videot 2011-ben töltötték fel a youtube-ra).Mindkettőjüket tisztelem, Feldmárt bírom nagyon, Fridit néha igen, néha nem, de különösebb bajom vele sincs. Mivel utóbbi volt a kérdező, ezért nyilván az volt a célja, hogy ellentmondjon, cáfoljon, szurkálodjon… Tovább »

A világ tele van olyan milliónyi intim katarzissal, rezdüléssel, amely lelkünk legmélyéről tör fel, önti el egész testünket, és rajtunk kívül senki más nem fogja tudni, hogy valójában milyen is ez. Elmesélhetjük szavakkal, leírhatjuk, vagy bármilyen más módon közölhetjük mások felé, de attól még csupán silány leképezései lesznek a bennünk pezsgő érzésvilágnak. Mondanám, hogy talán… Tovább »

Sokkoló tesikÉn utáltam a tesi órákat, tényleg. A futást leginkább, mert kb. másfél perc után kidobtam a tüdőmet. Nem tudtam kislabdát hajítani, nem tudtam kézen állni, hídba lemenni, kötélre mászni, fejen állni (na jó, azt nagy nehezen megtanultam valamennyire) és irtó béna voltam a csapatjátékokban. Szóval a tesi órák úgy általában markánsan hozzájárultak a kisebbségi… Tovább »